Nekem szól az Ige

J

óás király uralkodásáról szóló véleményt olvasunk a fejezet első verseiben (2Kir 12,1-22). Negyven évig volt Izráel királya, és pozitív a megítélése. Úgy jellemzik: „Jóás egész életében azt tette, amit helyesnek tartott az ÚR, mivel erre tanította Jójádá főpap.”  Azonban úgy tűnik, hogy mindez csupán neveltetés és tekintély kérdése volt. Addig tartott, amíg Jójádá főpap élt. Jóást erre tanították, de a szívét nem érintette meg Isten lénye.  Ő nem önként és szív szerint cselekedte Isten akaratát, hanem csupán elvárásnak tett eleget. Jójádá főpap tekintélye alatt cselekedett, amikor pedig ő meghalt, azonnal igyekezett hátat fordítani a főpaptól tanultaknak. Sőt amikor Zekarjá, Jójádá főpap fia hirdeti Isten üzenetét és szemére veti, hogy elhagyták az Urat, a templom udvarán öleti meg (2Krónika 24,15-26). Tehát, aki csak elvárásból él keresztyén életet és nem szívből cselekszi a biblikus értékeket, abból egy idő után felszínre tör lénye eredeti tartalma és szembefordul a hittel, vagy a világ kívánsága szerint fog élni.

Megfigyelhetjük, hogy amikor nem teljesen az Úré a szív mindig van egy csak, a szépen felépített külső mögött. A templomot kijavíttatta, mert ez látványos tett volt, ezzel jó pontokat lehetett szerezni, de amit Isten kért azt ő sem cselekedte meg.  Az áldozóhalmok kultusza tovább folytatódott. Tulajdonképpen így azt mondhatjuk, hogy mindenkinek a kedvére tett a király. Az Úr hívei számára renováltatja a templomot, a nép számára pedig továbbra is biztosítja a szabadabb életet. Az áldozóhalmok körüli kultusz mindig szabadabb volt, mint a templomi istentisztelet. Ezek az alkalmak olyan fesztiválszerű hangulatot biztosítottak és ezt sokan szerették. Itt nem érvényesült a tízparancsolat. Azonban az Úr előtt mindez utálatos volt. Az Úr Jézus soha nem az emberek kedvében akart járni, hanem mindig az Atya akaratát cselekedte. Azonban Isten akaratának megvalósítása mindig áldást hozott a bűnben élő, szenvedő ember számára.

A templom kijavíttatása természetesen pozitív volt, bár ott sem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. Itt is megnyilvánul a motiváció. Amikor valamit muszájból kel tenni, az mindig visszaüt. Ezt sem szívből őszinte örömmel végezték, hanem a király parancsára. Ezért húzódik olyan sokáig és a pénz is nagy kísértést jelent. A pénz mindig kísértést hordoz magában. Nem csupán, azért mert el lehet venni, hanem azért is, hogy bár nem nyúl senki hozzá, de nem arra fordítják, amire szánva van. 

Itt találkozunk a templomi persellyel először. Jójádá pap ezzel a megoldással biztosította, hogy az összegyűjtött pénz oda menjen, ahová szánták. Nekünk is meg kell tanulni felelősen bánni az anyagi javakkal. Gondoskodni kell arról, hogy mindig arra fordítsuk a saját pénzünket, és a közösségét is, amire Isten szánja. Mert annak kell hangsúlyosnak lenni, az Úr mire szánja azt, amit Tőle kaptam.

A templomi munkálatok befejezése után Arám királya támadja meg Júdát és Jóás nem az Úrhoz fordul, hanem hűség adót fizet. Valószínűleg ennek az eseménynek a következménye a halála. Udvari emberei úgy látták, hogy az arám támadás mögött Isten ítélete áll, amiért a bálványokhoz fordult a király, és megölette Zekarjá prófétát. Ebből is azt láthatjuk meg, hogy szükséges mindig bűnbánatot tartani és Istenhez fordulni életünk korrigálása érdekében. Jóásnak is Isten közelségét kellett volna keresni, és bűnbánatot tartani. Ha ezt megteszi, az Úr könyörül és szabadítást ad, mint azt korábban már annyiszor tette.  Jóásnak is tudni kellett volna, hogy elődei megtapasztalásai nem csupán szép történetek, hanem azért maradtak fenn, hogy erőt és reménységet merítsenek belőle. A bibliai történetek azt is üzenik, ahogy az előttünk jártak életében cselekedett Isten, úgy cselekszik a miénkben is, ha kérjük Őt.

Az Apostolok Cselekedeteiben látjuk, hogy Péter a látomást komolyan veszi, gondolkodik és rajta és igyekszik megérteni, hogy mi is lehet az üzenete (ApCsel 10,17-23). Nem azt mondja, hogy csak elszunyókáltam, nincs ennek semmi jelentősége, hanem felismeri, Isten szólt hozzá. Nekünk is komolyan kell venni Isten szavát, szívünkben forgassuk, azt, amit naponta olvasunk, vagy azt az Igét, amit istentiszteleten hallunk. A bibliai részeket mindig úgy fogadjuk, hogy azt nekem olvasták fel, az a rész számomra hordoz az Atyától üzenetet és az a feladatom, hogy mindent megtegyek annak megértéséért.

Az Úr összehangolja a dolgokat, amikor Péter a látomásról elmélkedik, megérkeznek Kornéliusz követei. Érdeklődésükre elmondja, ő Simon Péter. Amikor meghallja, miért keresik, behívja őket. Tehát a látomás így nyert világos tartalmat Péter számára. Kornéliusz hívása és a mennyei üzenet együtt jelzik az Úr akaratát. Isten kaput nyit a pogányok felé, Péter feladata, hogy belépjen ezen az ajtón. Nem mondja, hogy ez nem lehet igaz, nem hivatkozik elfoglaltságra, hanem kész velük foglalkozni. Az Úr házhoz hozta a lelkigondozás alanyait. Az Úr számunkra is készít áldott találkozásokat, ám mezeket az alkalmakat meg kell látnunk, és jól fel kell használnunk. Mert azt vegyük észre, hogy Péter az evangélium terjesztésének alkalmát ismerte fel ebben a látogatásban. Péter számára semmi sem fontosabb, mint egy szomjas, kereső lélek tiszta forráshoz való elvezetése.

OLVASD EGYRE SZENT BIBLIÁD

Olvasd egyre Szent Bibliád, Szent Bibliád, Szent Bibliád!

Minden nap mondj buzgó imát, nőni így fogsz hát.

Nőni így fogsz hát, nőni így fogsz hát!

Olvass Igét, mondj hő imát, nőni így fogsz hát!

Isten áldásával.