| A |
mikor Ahazjá Júda királya meglátta, hogy veszélybe került az élete futásnak eredt (2Kir 9,27-37). Ő is azt a rossz megoldást választotta, mint Jórám. Azonban lássuk meg, hogy ez a rossz döntés csak folytatása az előzőeknek. Tegnap említettük, hogy nem biztos, hogy Isten akarata volt az, hogy elment Ahazjá Jórámot meglátogatni. De ha el is ment a rokonhoz, miért nem ment azután haza? Miért kellett kivonulnia Jéhu ellen? Neki ehhez az ügyhöz nem volt semmi köze. Itt döntött rosszul, ha az Úrra figyel, akkor tudja, hogy neki nem kell elkísérnie Jórámot, mert ez nem az ő ügye. Hamis szolidaritást vállalt a rokonával, de meg is lett a következménye. Bizony az Úr gyermekei is gyakran ezen a területen válnak a kísértő áldozataivá, és buknak el. Miért? Mert rokonokkal, barátokkal elmegyünk olyan helyekre, ahol nincs a helyünk. Oda megyünk, ahol a bűn uralkodik, és bizony nehéz lesz megállni. Mielőtt elindulunk jó ha megkérdezzük az Úr Jézust, ahová most én tartok, oda Te is eljössz-e velem. Mert ha egy tanítvány Jézus nélkül indul el valahová, védtelenné és kiszolgáltatottá válik. A zsoltáros is így imádkozik: „Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába” (Zsolt 17,8).
Isten ítélete megérkezik Jezábelhez is, ő azonban ezt nem látja meg. Ahelyett, hogy lelkét rendezné, bűnbánatot tartana, a külsejét ápolja. Azonban a külső szépítése nincs az Úrra hatással, Ő nem a termetünket, a sminkünket, hanem a szívünket nézi. Isten előtt egyetlen szépítőszernek van hatása, mégpedig a kereszt alatt kihulló könnyeknek. Ezekre válaszként megtisztít az Úr, Jézus kiomlott drága vérével. Mert megtisztítani egyedül csak az Úr tud. Eztért kéri már Dávid is : „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem" (Zsolt 51,12).
Ebben a szakaszban ismét azzal találkozunk, hogy Isten mindezt, ami történt még Illésnek jelentette ki. Hosszabb idő eltelt azóta, és mivel nem történt semmi. Aháb és Jezábel nyugodtan élhették istentelen életüket, üldözhették az Úr prófétáit, és úgy gondolták jó úton jártak. Talán meg is erősödtek a prófétai üzenetek ellenére, abban, hogy Izráel Istene fölött már eljárt az idő, le kell váltani. Azonban Isten az idő múlásával lehetőséget ad a megtérésre. Nem azt jelenti, amikor engedi, hogy menjenek az események a maguk útján, hogy Ő tehetetlen, hanem hogy azt akarja, megtérjünk és éljünk. Ő nem a bűnös halálát akarja, így azután rajtunk áll, hogy életre jutunk-e? Nem Isten a hibás, ha mindezek ellenére elveszünk. Isten a mai napon is hívogat az Ő Fia által: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek" (Mt 11,28).
Saul is megtapasztalta, hogy a környezet bizalmatlansága nem szűnik meg azonnall, idő kell hozzá (Apcsel 9,26-30). Nem hitték, hogy tanítvány. Ezzel sokan szembesülnek, de ne veszítsük el a türelmünket, hanem engedjük, hogy életünk megváltozása formálja azokat, akik korábban is ismertek minket. Egy-egy életváltozás után nem biztos, hogy a környezet, a hozzátartozók azonnal elhiszek, hogy igazi változáson mentünk keresztül. Különösen a szenvedélybetegségekből szabadultaknál találkozunk ezzel, hiszen sokszor mondták már, hogy többé nem nyúlnak a pohárhoz, de eddig soha nem tudták ígéretüket megtartani. Aki az Úrra néz, megérti ezt a hozzáállást és türelmesen sugározza Krisztus lényét. Mert egyedül csak Ő képes újjáformálni a gondolkodást, a szívet. A kitartó és alázatos életnek meg lesz a gyümölcse.
Milyen csodálatos, hogy ebben a helyzetben is mellé állt az Úr, nem engedi, hogy elcsüggedjen. Amikor mindenki bizalmatlan, felbukkan Barnabás, aki maga mellé veszi, és bizonyságot tesz mellette. Az Úr ad olyan testvéreket, akik segítenek elkerülni a csüggedést, és megerősödni a hitben. Ennek hatására befogadják és bátran tesz bizonyságot az Úrról. Saul új életének minden percét a Jézusról való bizonyságtételre használja fel. Tudja, ezért nyert kegyelmet. Ez is lényeges, mert ma sokan úgy gondolják a megtérés, az új élet csupán azt a célt szolgálja, hogy hasznos és pozitív célokért küzdő emberek legyünk. Isten kegyelmével elkerüljük az élet buktatói, a kudarcokat és jól éljünk. Saul azonban látja, hogy nem erről van csupán szó. Így vall erről később: „De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak” (1Tim 1,16). Tehát a megmentett élet példa mások számára Isten kegyelméről. Azt hirdeti, ha a mi életünk számára volt kegyelem, és mi megszabadulhattunk, akkor mások számára is van remény, van Istentől lehetőség az új életre. Csak éljünk is vele.
Jöjj, mondjunk hálaszót
1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hűszájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, melylyel áld, Ki sem mondhatja szánk.
2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.
3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése