A |
súnémi asszony életének elrendezése után, Damaszkuszba megy Elizeus próféta (2Kir 8,7-15). Damaszkusz Arám fővárosa, annak a népnek, amely többször is háborút viselt Izráel ellen. Legutóbb épp Benhadad király tartotta ostromzár alatt Samáriát. Ebben az időben tapasztalta meg Isten népe Isten hatalmas szabadítását és kapták ajándékba az arámok élelmiszerkészletét. Ezáltal megszűnt az éhínség. Az Úr hatalmasan tett bizonyságot irgalmáról, népe iránti szeretetéről. Elizeus nem kirándulni megy, de nem is baráti látogatást tesz, hanem küldetése van. Az Úr megbízásából indul, amit még annak idején Illésnek adott (1Kir 19,15). Amit Illés nem tudott elvégezni, Elizeus befejezi. Mert Isten országában folytonosság van. Olyan az Úr szolgálata, mint a váltófutás. Amikor az egyik futó a célba ér átadja az utána következő társának a stafétabotot. A szolgálatot is tovább adjuk, amit mi nem tudtunk elvégezni, azt majd mások folytatják, addig, amíg a pogányok teljes számban be nem mennek az életre. Az élet utánunk is folytatódik, Isten országának ügye nem áll meg, amikor mi eltávozunk ebből a világból.
Benhadad király megbetegedett, és amikor hall a próféta érkezéséről ajándékokat küld számára és érdeklődik a gyógyulása, a jövő felől. Számára a legfontosabb a gyógyulás, és ezzel a hatalmon maradás kérdése. Nem azért fordul Elizeushoz, mert rádöbbent bűneire, mert szeretne újat kezdeni. Csak gyógyulásra vágyik. Kiderül, hogy a betegségből felépül ugyan, de meg fog halni. A király csak a betegségre koncentrál, csak egy irányból látja a bajt, a problémát az életében és nem veszi észre, hogy más irányból is jöhet veszedelem. Mi is ilyen csőlátással rendelkezünk, teljesen a testi állapotunkra koncentrálunk. Az egészséget tesszük első helyre, és nem látjuk meg, hogy más irányból is jön veszedelem. A bűn is támad, és a támadása halálos. A testi betegségből, ha meg is gyógyulunk, de a bűn kérdés meg nem oldódik meg.
A szívünk gonosz marad, a halál tovább képviseli magát életünkben. Az igazi gyógyulás, amikor a bűntől gyógyulunk, amikor megbocsáttatnak bűneink és új szív tulajdonosai leszünk. Olyan szívé, amely már az Úrnak engedelmeskedik. Benhadad a betegségéből felépül, d e a bűnbe belehal, a bűne megítéltetik. Mivel csak egyirányúan látja életét, hamis biztonságba kerül. Úgy gondolja, ha meggyógyul nincs baj, és nem látja, hogy megítéltetett az élete. Ha látná bűnbánatot tartana. Látjuk-e, hogy a legnagyobb problémánk nem a testi betegség a szenvedés, hanem a bűn. Akinek nincs megbocsátva a bűne kárhozatra kerül, de akinek eltöröltetett az adós levele életre jut, akkor is, ha nem gyógyult meg egy betegségéből, ha a tövis ottmaradt is a testében. Az Úr a tövis hordozóknak üzeni: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (Kor 12,9). A kegyelem elég, kevesebb nem segít, többre pedig nincs szükség. Mert akié az Úr kegyelme, annak mindene van. Nem az a fontos mikor és mi által ér a halál, hanem, hogy felkészülten talál-e. Benhadad mivel csak a betegségből való meggyógyulásra figyelt, felkészületlen maradt. Nem mindegy hogyan állunk majd az Úr elé.
Megláthatjuk azt is, hogy prófétának lenni állandó összeköttetést jelent az Úrral. Elizeus sírva fakad, mert a helyszínen megtudja Istentől, hogy Hazáél, aki most előtte áll, arám királya lesz. Azt is kijelenti számára az Úr, hogy általa fogja Izráelt megítéltetni. Azért sír Elizeus, mert látja, hogy Isten sok-sok csodája, a szabadítás, a kenyérrel való ellátás, a halott fiú feltámasztása sem eredményez változást Izráel életében, nincs maradandó hatása ezen eseményeknek. A zsidók továbbra sem térnek meg. A próféta már tudja, hogy emiatt sok szenvedésben lesz részük. A sok háború, szenvedés, de a betegségek szaporodása is mind annak a következménye, hogy letértünk Isten útjáról és nem akarjuk meghallani hazahívó szavát. Az élet csak akkor változik meg gyökeresen, ha megváltozik az ember, ha hazatér, amint a tékozló fiú tette.
Amíg nem megyünk haza, és nem Isten törvénye lesz életünk iránytűje, nem lesz békesség, sem magunkban, sem egymás közt. Addig nem állnak helyre a házastársi kapcsolatok, nem szűnik meg a válás, nem javul a következő generáció erkölcsi élete sem. Isten országának kapuja azonban nyitva áll előttünk is.
Fülöp olyan meggyőzően beszélt a kincstárnoknak Jézusról, hogy megkeresztelkedés által akarta kifejezni, Hozzá akar tartozni (ApCsel 8,36-40). Úgy mondta el Jézus életét Fülöp, hogy az megragadta a szerecsen komornyik lényét. Felismerte, hogy élete minden problémájára Jézus a megoldás és neki Őreá van szüksége. Jól lássuk, Fülöp nem egy új, egy jobb vallást hirdetett, nem. Jézus Krisztust állította elé, Aki úgy szerette őt, a pogányt, a sérültet, hogy életét adta érte a Golgotán. Senkinek nem volt az élete eddig ennyire fontos, senki nem szerette így. Senki nem tartotta őt az életénél is fontosabbnak, csak egyedül Jézus. Téged is csak Ő szeret igazán, csak egyedül Ő. Ezért szeresd te is Őt, teljes szívedből.
Fülöp még megkérdezi, hogy teljes szívéből hisz-e? A válasz pedig így hangzik: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.” Vagyis ennek az embernek az egész lényét Jézus tölti be. Jézus számára a szabadító, aki levette róla bűnei terhét, eltörölte a másoktól kapott sebeket, és mindezt szeretetével és kegyelmével gyógyította. Innentől kezdve Jézus számára Krisztus, azaz élete Ura is. Most már vele megy majd haza, Ő lesz a királya. Eljutottunk-e már ide? Megtudjuk-e őszintén vallani, hogy hiszem, Jézus Krisztus az Isten Fia, az én személyes megváltóm és Uram? A mindennapok bizonyítják, hogy valóban Ő vezet minket.
Az, hogy innentől kezdve mennyire Jézus irányítja ezt az embert, onnan látjuk, hogy Fülöpöt elragadja az Úr Lelke, a komornyik azonban, örvendezve halad tovább az útján, mert Krisztussal megy vissza a hazájába. Többé már nem lesz maga.
Azért ragadtatik el mellőle az evangélista, mert többé nincs rá szüksége. Így óvja meg az Úr attól, hogy emberhez kötődjön a hite, most már meg tud állni a saját lábán. Mert ennek a lábnak, már a kegyelem az alapja. Jézus egyedül elég. Vele meglehet maradni a hitben, Vele meg lehet állni, pogány közeg és próbák között is.
OLYAN ÖRÖMÖT
Olyan Örömöt mint a forrás. Olyan Örömöt mint a forrás
Olyan Örömöt kaptam tőled Istenem.
Olyan Örömöt mint a forrás ....
Olyan Békét mint a folyó, Olyan Békét mint a folyó,
Olyan Békét kaptam tőled Istenem
Olyan Békét mint a folyó...
Olyan szeretetet mint a tenger. Olyan szeretetet mint a tenger
Olyan szeretetet kaptam tőled Istenem
Olyan szeretetet mint a tenger...
Olyan hitet mint a szikla. Olyan hitet mint a szikla
Olyan hitet kaptam tőled Istenem
Olyan hitet mint a szikla...
Olyan szabadságot mint a madár, Olyan szabadságot mint a madár
Olyan szabadságot kaptam tőled Istenem
Olyan szabadságot mint a madár....
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése