Jézus nyomain

F

igyeljünk a mai napon is arra mit is üzen nekünk Urunk. Keressük az Ő orcáját szüntelen. Keressük akaratát ezen az ószövetségi történeten keresztül is, amely nem az Isten akaratát kereső embert mutatja be, hanem a maga hatalmáért minden eszközt felhasználó királyt. Jéhu tudja, hogy Baal papjai szorosan összefonódtak Aháb családjával, és addig nem tudja magát és hatalmát biztonságban, amíg valaki is életben van Baal papjai, Aháb támogatói közül. Amikor összetalálkozik Jehónádábbal, az Úr ügyéért munkálkodónak állítja be magát, ezáltal a nép előtt Isten tisztelőjeként tud fellépni.  Jehónádáb egy kis törzsnek a feje, amely nem volt zsidó, de köztük élt és teljes szívvel az Urat imádták. Azonban Jéhu nem Isten igaz tiszteletét állította helyre, hiszen az aranyborjúkat meghagyta tiszteletüket folytatta. Csak egy darabig ment el a helyreállítás útján, csak addig, amíg az érdekeivel egyezett. Számára nem Isten tisztelete volt a fontos, hanem saját hatalmának kiépítése. Jéhú eszköz volt Isten kezében, de nem volt az Úr szolgája.

Tehát ezt a szakaszt megfigyelve el kell mondanunk, hogy Isten országában a cél nem szentesíti az eszközt. Az Úr gyermekei nem használhatják fel a hazugságot, a megtévesztést és a bosszúállást. Ha most tekintetünket a Gecsemáné-kertje felé fordítjuk, azt látjuk, hogy az Isten Fia, amikor kivonulnak elfogására, tanítványait menti, az ellenséges katona fülét meggyógyítja. A kereszten pedig forró szívvel imádkozik gyilkosaiért és ellenségeiért. Számunkra az Úr Jézus magatartása a zsinórmérték.

Jéhú álnokságból hívatta össze a Baal papjait, nem áldozatot akart bemutatni, hanem kiirtani akarta őket. Péter az Úr Jézusra mutatva így ír: „Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját” (1Pét 2,21-22). Az Úr Jézus mindig őszinte és egyenes volt. Ezt az utat hagyja ránk is. Ha követjük Őt, ezeken a nyomokon kell járnunk. Tehát nem a világ módszerei jelentik számunkra a példát, hanem Jézus. Ő úgy járt előttünk, hogy élete és tanítása lábnyomként mutatják az utat. Amikor nem tudjuk, merre menjünk, keressük Jézus nyomait, figyeljük, merre haladt Ő. Amikor világosan látjuk az Általa képviselt irányt, akkor induljunk el. Ezek a lábnyomok a Szentírásban találhatók. Rendszeres olvasása és kutatása által mi is felismerhetjük az Isten akarata szerinti élet nyomvonalát. De rajtunk áll, hogy fordítunk-e időt a nyomolvasásra, mert ennek a világnak a gyomnövényei annyira eltakarják, hogy csak alapos munkával lehet felismerni, merre kell mennünk.

Jéhu életéből komolyan kell vennünk azt az alaposságot, amivel a Baal kultuszt igyekezett kiirtani. Számunkra ez a kultusz, a világ és a bűn mindenféle formáját jelenti. Csak akkor lehetünk győzelmesek a bűn, és a saját óemberünk minden vágya és kívánsága felett, ha teljes mértékben elszakadunk szívünkben a bűntől. Ha a régi talajból meghagyunk számunkra kedves köveket, gazokat, azok megfojtják az Igét.  Jézus is erről beszél a magvető példázatában (Mt 13,18-23).  A talajt teljesen meg kell tisztítani, ezt a folyamatot pedig maga az Úr végzi el. Ő képes megtisztítani életünket a bűntől.

Az első gyülekezetek életébe kapunk bepillantást mai Igénkben (ApCsel 9,36-43). Joppe a tengerparton feküdt, itt is éltek már Jézus követői. Komolyan vették Mesterük tanításait és odafigyeltek egymásra. Ilyen odafigyelő tanítvány volt Dorkász is, aki igyekezett a másik testvér számára segítséget nyújtani. Felismerte, hogy ő mivel szolgálhat az Úrnak, mivel gazdagíthatja a közösség életét.  Tudott adakozni, és tudott ingeket, ruhákat készíteni. Ezt a tudását azonban nem csak a maga számára hasznosította, nemcsak a megélhetését biztosította általa, hanem szétosztogatta, azok számára, akiknek szüksége volt rá, de nem volt lehetőségük új és szép ruhadarabok vásárlására.  Ezek a tanítványok így is segítettek egymásnak a keskeny úton való haladásban. Számunkra is példa, lássuk meg a másik testvér helyzetét, és a magunk letehetősége szerint segítsünk neki.

Ahogyan Dorkász megtalálta helyét az életben és a gyülekezetben, úgy találhatjuk meg mi is. Nem arra tekintett, és nem azon panaszkodott, hogy ő nem tud prédikálni, hanem megkereste azt a területet, ahol áldás lehet. Tudta, hogy az Úr az ő életét is fel tudja használni országa építésére. Az Úr számára mindegyikőnk élete hasznos, és be tud építeni az egyház épületébe. Meg kell látnunk azt a talentumot, amit mi kaptunk. Nem kell a mások képességét irigyelnünk, mert nekünk is adott az Úr olyan áldást, amivel csak mi szolgálhatunk. Ahogyan Dorkász élete hasznos volt, úgy válhat a mi életünk is hasznossá az Úr kezében, a magunk helyén.

Amikor Dorkász meghalt azonnal Péterhez küldtek. Miért? Mert fontos volt számukra ez a testvér. Látták értékeit és pótolhatatlannak tartották. Nem magukat siratták, hanem a Dorkászban elveszített értékeket. Látjuk-e a másik értékeit? 

Azért fordultak tovább még Péterhez, mert hitték, hogy általa még ebben a helyzetben is cselekedhet az Úr. Ők azonnal a testvérhez, az apostolhoz fordultak. Tudunk-e mi nehéz helyzetekben Isten gyermekeihez fordulni? Mi már megszoktuk, ha bármilyen baj történik, világi szakembereket keresünk fel. Mi már nem Jézus tanítványaihoz fordulunk? Miért? Mert jobban bízunk az ember tudásában, az általa készített termékek hatásában, mint az Úr hatalmában. Milyen megszégyenítő, hogy ezek őszinte hittel Pétert keresték. Péter sem mondta, mit tehetnék én most. Nem a halottasokhoz küldte őket, hanem elindult az élet és halál Ura nevében. Tudta, hogy Jézus Úr, és Ő tud csodát tenni. Ez az esemény is segített az embereknek a hitre jutásban. Meglátták, hogy Jézusban az Élet érkezett meg hozzájuk, és ők kinyitották előtte a szívüket.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten

1. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten, Énekünk jó reggel száll hozzád szívesen. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Végtelen kegyelem, Három személyben áldott egy Isten!

2. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Kit a szentek áldnak, Koronájukat letészik teelőtted; Angyali seregek térdelve imádnak, Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget.

3. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Földi köd bár elfed, És bűnös szem nem látja dicsőségedet, Csak te vagy szent, Isten, és senki kívüled: Teljes hatalmú szentség, szeretet!

4.                  Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Nagy és erős Isten; Minden műved dicsér az ég-, föld- s tengeren! Szent vagy, szent vagy, szent vagy, áldott, véghetetlen: Három személyben egy áldott Isten!

Isten áldásával.