Meglepetés

I

sten kegyelme csodálatos, annak ellenére, hogy sem a király, sem a népe nem tért meg az Úrhoz, Ő nem mond le róluk. Most az Úr szava szól hozzájuk. „Halljátok az Úr szavát!” Isten nem mondja, ha nem hallgattok rám, akkor nem állok veletek szóba, nem szólok hozzátok, addig, amíg meg nem változtok. Mi szoktuk alkalmazni ezt a módszert, amikor a másik viselkedésében nem tetszik valami, amikor megbántanak, hányszor mondjuk, nem szólok hozzád. A mi kezünkben a szó is fegyverré válik. Isten azonban más, Ő nem fegyvernek, hanem gyógyszernek használja a szót. Szava által begyógyulnak a lélek sebei. Szava által életre kel a halott is.

Az Úr azt ígéri, hogy egy nap alatt megváltoztatja a helyzetet. Holnapra véget ér a nyomorúság, bőség köszönt Samária lakóira. Isten hatalma és az ember tehetetlensége nyilvánul itt meg. A király felháborodottan mondta, ő nem tud segíteni éhező népén. Már egy hosszabb idő telt el az ostromgyűrűben, mégsem tudtak tenni semmit. Istennek elég egy nap, egy pillanat és minden megváltozik. Az óriási hadsereg eltűnik, a drágaság megszűnik. Ma is látjuk az egekbe törő árakat, a sokfelé élnek nagy szegénységben emberek, de higgyük, hogy nem az árrobbanásoké az utolsó szó. Isten Úr a gazdaság felett is, és eljön az idő, amikor árzuhanást élünk majd át. Azonban mindez jel Isten hatalmáról, és azt szolgálja, hogy végre őszintén bízzunk Benne.

A király emberében magunkra ismerünk, hányszor mondjuk mi is az Úr szavára, nem történhetik az meg. Hányszor legyintünk lemondóan, a sok bizonyságtétel ellenére egy-egy szenvedélybeteggel, vagy elromlott házassággal, rossz irányba induló fiatalokkal kapcsolatban, nem történhet meg a változás, az életük megfordulása. Azonban ha kinyitjuk hittel szívünket az Úr előtt mi is megtapasztaljuk, hogy az Úr számára semmi sem lehetetlen.

Az ítélet döbbenetes és szemléletes, Isten szavát komolyan kell venni. Amit Isten mond, az megtörténik, de a negatív hit is működésbe lép, és aki nem hitte, amit az Úr üzent, nem lesz részese az áldásnak. A hitetlenség nem akadályozza meg Isten munkáját, ígéretének beteljesedését, minket akadályoz meg az áldásban való részesedéstől. A királyi tisztviselő életében beteljesedett az Úr Jézus szava: „legyen a te hited szerint” (Mt 8,13). A hite szerint történt, mert a hit így is működik. Lássuk meg, hogy gyakran negatív hitünk beteljesedését tapasztaljuk, ennek a hitnek a gyümölcsét fogyasztjuk, de ne Istent okoljuk érte.

A négy leprás a hit merészségével indul élelem után, tudják nincs veszítenivalójuk, ezért meg kell próbálni, és elindulnak. Mivel leprások a városba nem mehetnek be, az arám táborban ellenséges katonák vannak, itt is, ott is halál fiai. Mégis bátran, hitben az Úrra bízva magukat elindulnak az Arámok táborába. Mire odaérnek, kiderül, hogy az Úr meglepetést készített számukra. Az ellenség tábora elhagyatott, egy szál katona nincs jelen, üresek a sátrak, és tele vannak élelemmel.  Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy az esélyek és lehetőségek latolgatása helyet ilyen bátran tudjunk, hitben előre haladni. Ha ezt tesszük, meglepetésekben részesülhetünk.

A szentíró határozottan kijelenti, hogy az Úr tette ezt. Isten népének szembesülnie kell saját tehetetlenségével és hitetlenségével, és meg kell látniuk Istenük irgalmát és hatalmát. Isten emberi beavatkozás nélkül futamította meg Izráel ellenségét. Urunk nyisd meg szemünket, hogy mi, akik már annyi csodádat láttuk, leboruljunk előtted, és Rád bízzuk magunkat.

Akik pedig szétszóródtak, elmentek és hirdették az Igét, írja Lukács (ApCsel 8,4-13). Elmentek eddigi lakóhelyükről, mert nem tűrték meg őket, a sötétség nem fogadta be a világosságot. Ám új településeiken sem maradtak csendben, hanem tovább adták az Igét. Miért? Mert tudták „minőségi áru” bízatott rájuk. 

Mi is így nyári időben kimozdulunk otthonról, igyekszünk kipihenni az egész évi fáradtságot, de visszük-e az Igét is, hogy a szabadságon is olvassuk Isten beszédét? Azonban nem elég olvasni, mert ezek a keresztyének sem csak olvasták, hanem a környezetükkel is megosztották. Beszélünk-e Krisztusról, mint személyes Megváltónkról és életünk Uráról? 

Samária lakossága figyelt arra, amit Fülöp mondott. Csoda ez a javából, hiszen az Ószövetséget olvasva láthatjuk, hogy igencsak nehéz terep volt ez. Fülöp sem úgy nézett rájuk, hogy itt igazán nincs értelme bizonyságot tenni, hanem hitte, hogy az Ige, ha bejut a talajba, elvégzi a maga munkáját. Mi is mindig ezzel a hittel végezzük a bizonyságtétel szolgálatát.

Azonban ott is volt olyan személy, aki csak az igehirdetőig jutott el. Új lehetőséget látott benne, de nem lett az Úré a szíve. Viszont sok ember megszabadult a varázslás hatalma alól az evangéliumba vetett hit által. Amikor Krisztust megismerték szakítottak a varázslással, minden pogány dologgal. Szomorú, hogy ma befolyással bírnak az emberek felett, azok a varázslók és ezoterikus személyek, akiknek Fülöp idejében elvesztették befolyásukat. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy nem igazán látjuk Úrnak Jézust, mert ahol Ő a maga hatalmával és dicsőségével felragyog, ott az emberek Őt választják. Válasszuk az Urat, és mellette minden más elveszti jelentőségét.

Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr

1. Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr, Bűnbánó szívvel ím eléd borul Hű néped, áldva felséges neved, Hogy esdve kérje nagy kegyelmedet.

2. Gondolsz ránk, híven oltalmaz kezed, Rólunk egy percre azt le nem veszed, Irgalmasságod mindig oly közel, És erős karod minket átölel.

3. Nagy jóságodra méltók nem vagyunk, Rossz útra térve gyakran elhagyunk; Áhítjuk mégis szent igéd szavát, Megtérő gyermekid fogadd be hát.

4.      Kérünk, Úr Isten, Krisztus-Jézusért, Vérrel pecsételt szent szerelmedért: Irgalmasságod közöld mivelünk, És tárd ki szíved, végy be, Istenünk!

Isten áldásával.