Egy csipet só

E

lizeus megkezdi prófétai szolgálatát (2Kir 2,19-25). Azzal a bizonyossággal megy tovább, hogy az Illésben munkálkodó Lélek kétszeres részét kapta. Mert aki kér, az kap. Ma is szükségünk van a Szentlélek jelenlétére, mert nélküle alkalmatlanok vagyunk a szolgálatra. Elizeus felismerte, hogy önmagában nem képes szembeszállni a bálványimádással és az Úr akaratát képviselni elpártolt népe közt. Nekünk is az a feladatunk, hogy a hitetlen és elfajult nemzedék közt ragyogjunk, mint csillagok a világban, ám ez csak akkor sikerül, ha az élet Igéjére figyelünk, ha Isten szavához ragaszkodunk (Fil 2,16).

Az Úr bizonyságot tesz népe előtt prófétája mellett és felhasználja őt arra, hogy megtapasztalják, Izráel Istene gyógyító, helyreállító Úr. Jerikó abban az időben, vízhiányban szenvedett, a meglévő forrás fertőzött volt, és betegséget, terméketlenséget okozott. A város lakói bizalommal fordulnak Isten emberéhez, elpanaszolják neki helyzetüket. Olyan megragadó az a bizalom, amellyel Elizeushoz fordulnak. Őszintén feltárják előtte problémájukat, mert hiszik, Isten embere tud segíteni. Hiszik, hogy majd az Úr elé tárja ügyüket és Isten megkönyörül rajtuk. Hisszük-e, hogy életünk legjelentéktelenebb dolgával is odafordulhatunk az Úrhoz? Az is figyelemreméltó, hogy a próféta sem mondja, én nem foglalkozom forrásokkal, sokkal komolyabb, és nagyobb feladatok végzésére küldettem. Elizeus felismeri, hogy minden alkalom lehetőség a bizonyságtételre. Minden pozitív cselekedet Isten nevét dicsőíti. Nem véletlenül írja Pál apostol: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,15-16).

Elizeus meghallgatja kérésüket és kész segíteni. Isten gyermekeiben mindig jelen van a segítőkészség, mert általa Urukhoz vonzhatják az emberi szíveket. Egy új tálat és sót kér. Az új tál az Úr tiszteletét fejezi ki, ha Ő kér tőlünk valamit mindig a legjobbat, vagy a félretett a még nem használt dolgot adjuk a számára. Az Úr Jézus is olyan szamáron vonult be Jeruzsálembe, amelyen még nem ült senki. A só az ízt és a romlástól való védelmet jelenti. Egy marék só hatására meggyógyult az addig használhatatlan forrás. Nem véletlen, hogy az Úr Jézus tanítványait a föld sójának nevezi. Ahogyan Elizeus a vízbe dobta a sót, úgy dobja tanítványai életét a világba Urunk. Isten gyermekeinek az élete gyógyító, romlást megakadályozó, és ízt adó szerepe van. De bele kell kerülni a vízbe. Ha óvjuk magunkat, nem lesz hatás. Csak az önmagát teljesen átadó tanítvány élete vált ki gyógyító, megújító, konzerváló hatást. A só vízbe dobása után Isten szavait adja át a számukra: „Így szól az ÚR: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget” (21). Nyomatékosítja Elizeus, hogy végül is nem a só, hanem az Úr gyógyított, és ez a gyógyulás tartós, végleges. Ugyanígy ma is, az Úr lényünkbe került Igéje ad gyógyulást, helyezi új pályára életünket. Isten munkája tartós gyógyulást eredményez. Örök életre gyógyítja meg életünket, kegyelme által.

Azt is meg kell látnunk, hogy Elizeust sem fogadják szívesen mindenütt. Bétel pogány kultuszhely, Jeroboám itt építette fel első oltárát. Ezek a fiatal fiúk, akik a prófétát csúfolják, lehetnek a bételi oltár pogány próféta tanítványai, akik nem ismerik el sem Illést sem az utódját. Ők nem ismerik az élő Istent, nem tapasztalták hatalmát. Nem alázatos és nyitott szívvel közeledtek hozzá, hanem meg voltak győződve, a maguk útjának, hitének helyességéről. Elizeusnak azért mondják, hogy menj föl kopasz, mert ez által üzenik neki, ha olyan nagy próféta vagy, ha olyan hatalmas az Istened, menj fel te is az égbe, mint Illés. Ha Isten embere vagy, mutasd meg egy csoda által. Másrészt, azt is jelenti ez, hogy tűnj el, hagyj minket magunkra, nincs rád és Istenedre szükségünk, jól elvagyunk mi nélküled is. Istent azonban nem lehet megcsúfolni. A medvék megjelenése üzenet Isten hatalmáról, és arról, az Úr nem mond le népéről. De azt is fel kell ismerniük, hogy a bálványok nem segítenek és erről az útról vissza kell térniük. Elizeus vállalja a harcot, nem menekül el, még a pogányság fellegvárában sem, és Isten mellette áll.

A bátor bizonyságtevőket ismét a főpap és a nagytanács elé vezették (ApCsel 5,26-32). A kihallgatás során a Szentlélek bizonyságtételt ad Péter szájába. Milyen csodálatos nem magukat védik, hanem Istenről és a feltámadott Úrról vallanak. Ők nem voltak engedetlenek, mert Isten szava minden emberi hatalmasság szavánál és törvényénél nagyobb hatalom. Mindenkor Isten szavának kell engedni, az emberek szavával és akaratával szemben is.

A megtapasztalt zaklatás, és szenvedés ellenére sem hígítják fel az üzenetet. Továbbra sem a maguk érdekét nézik, hanem szembesítik Izráel vezetőit Isten munkájával. Rádöbbentik őket, arra, hogy Isten elküldte a Megváltót, Akit annyira vártak, de nem becsülték meg, hanem megölték. Péter hangsúlyozza, hogy ennek ellenére nekik is van lehetőségük új életre, mert Jézus Krisztus által van bűnbocsánat. Aki felismeri és megbánja bűneit, kegyelmet kap az Úrtól. A vezetők és minden ember számára adott a megtérés lehetősége. Nem elég azonban egyszer megtérni, hanem mindennap, minden reggel oda kell fordulnunk az Úrhoz. A megtérés azt jelenti, hogy Rábízom magam, és engedem, hogy ma is az Ő akarata érvényesüljön az életemben. Ne felejtsük el, hogy ma is szükségünk van az Úr bocsánatára, hiszen állandóan van mit megbocsátania. Ezért mi is bocsássunk meg a másiknak, nem feledve, hogy nekem mennyi bűnt elengedett az Úr. Soha ne feledjük, kegyelemből élünk.

Kegyes Jézus, itt vagyunk

1. Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására, Gyúljon fel kívánságunk Idvesség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.

2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, :/: De szent Lelked szívünket Tiszta fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.

3.      Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! :/: Indítsd lelkünk készségre, Nyisd meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, kérünk!

Isten áldásával.