Jézus a megoldás

E

lizeus tovább járja az országot (2Kir 8,1-6). Mennyire fáradhatatlan, és mennyire nem elégszik meg részsikerekkel. Ő azt szeretné, ha Isten egy-egy csodája nyomán végre egész Izráel megtérne. A próféta nemcsak néhány emberért, hanem az egész népért felelősséget érez. Ezt a szolgálatát teljesen az Úr irányítása alatt végzi. Odamegy, ahová Isten küldi. Ha feladatot kap, indul. Nem számít milyen az időjárás, nem számít az életkor, megy, mert mennie kell, mert az Úr szólt, és-e szót tovább kell adni. Bárcsak ilyen használható eszközök lennénk Isten kezében!

Most is az Úr üzenetét viszi, Súnémba tart, oda, ahol már Isten hatalmasan kijelentette magát. Megmutatta ennek az asszonynak, hogy Ő hatalmasabb a bálványoknál, Neki a halálra is van megoldása. Így azután Elizeus által életre keltette a súnémi asszony halott fiát. A halál egyetlen orvossága az élet, mert az élet legyőzi a halált.   Az asszony miután visszakapta gyermekét megmaradt hűségesen az Úr útján. Ezért küldi Isten hozzá a prófétát. Egy hűséges gyermekét kívánja megmenteni a közelgő ítélet elől. Másrészt ebben az üzenetben ennek a hűségnek, és hitnek a próbája is végbemegy. A próba abból áll, komolyan veszi-e Isten szavát, és kész-e azt cselekedni?

Az üzenet így szólt: „Indulj útnak házad népével együtt, és tartózkodj jövevényként ott, ahol lehet, mert az ÚR éhínséget idéz elő, és be is következik az az országban hét esztendeig” (1). Isten kijelenti számára a közelgő éhínséget, megtudja annak időtartamát is. Az Úr meg akarja őt ettől kímélni, ezért lehetősége van elköltözésre. Itt jön a próba, elhiszi-e, hogy valóban hétéves éhínség köszönt be. Hajlandó-e komolyan venni Isten szavát és kész-e megmozdulni, hátrahagyni mindent és elindulni, idegenbe, oda, ahol majd befogadják?

Az asszony szó nélkül elindult. Ez a hit csodálatos bizonysága számunkra, ez az a példa, amelyet követnünk kell. Szó nélkül elindulni, amikor az Úr küld. Ehhez az induláshoz, óriási bizalomra volt szükség, hinni kellett, hogy Isten nem csapja be, és gondoskodni fog róla. Úgy gondolom ezt a bizalmat a korábbi tapasztalataiból merítette. Átélte fia feltámasztását, így tudta ki is azaz Isten, Aki most szól hozzá. Számunkra is a korábbi tapasztalatok, a sajátunké és bibliai szereplőké adhatnak erőt és bátorságot, formálhatnak bizalmat szívünkbe a jelenlegi feladatok közepette.

A súnémi asszony azt tette, amit az Isten embere mondott. Nemcsak elindult, hanem útja során Elizeus próféta szavaihoz tartotta magát. Ez is fontos, hiszen minket is kihív az Úr régi életünkből, ráállítja lábunkat a keskeny útra. Mi el is indulunk, de itt szokott lenni a probléma, hogy az úton már nem az Úr szava szerint haladunk. Mi már nem azt tesszük, amit Jézus mondott számunkra. Pedig ez nagyon fontos, nem elég hinni az Úrban, hanem hitünket engedelmességben kell megmutatni. Jézus nemcsak a kegyelem igéit hirdette, hanem tanított is. Mindezt azért tette, hogy tanítása szerint éljünk. Szenteljünk egy kis időt rá, és gyűjtsük ki Jézus tanításait, és nézzük meg, volt-e eddig hatása az életünkre? Úgy élünk-e, ahogyan tanított? Úgy viszonyulunk-e a pénzhez, az ellenséghez, a bűnösökhöz, önmagunkhoz, ahogyan Ő azt elmondta? Bizony mi leragadunk a történeteknél és megfeledkezünk a tanításról. Jézus azért tanított, mert elvárta, hogy szavait komolyan veszik tanítványai, és aszerint fognak élni.

Amit még megfigyelhetünk hét év múlva visszatért. Nem tudta otthon milyen állapotok uralkodnak, azonban mégsem maradt idegenben, mert nem ott a helye, nem oda tartozik. Amíg az Úr mondta ott maradt, de nem eresztett ott gyökeret. Nem mondta, hogy itt maradok, jól érzem magam, megvan mindenünk, nincs már kedvem ismét költözködni. Haza indult, mert tisztában volt vele, hogy Isten hét évre adott számára menedéket, és ha ez eltelik nem lesz tovább vele az Úr, idegenben és maga marad. Azt is tudta, ha hazamegy, Isten elrendezi az otthoni dolgokat. Ebben nem is csalódott.

Az Úr megkészítette előtte az utat. Életének korábbi eseményei bizonyságtételként szolgáltak a király számára. Ennek hatására intézkedett az uralkodó. Az engedelmes élet jutalma, hogy többet kapott vissza, mint amit hátrahagyott. Megkapta azt is amire nem számított. Ilyen csodálatos Atyánk van. Bízzunk hát Benne, és engedelmeskedjünk Neki.

Az újszövetségben is egy embert látunk, aki felkerekedik (ApCsel 8,26-35). de őt nem küldik, hanem a szívében lévő szomjúság, Isten megismerésének vágya, lelki sebeinek gyógyulása iránti vágyakozás hajtja. Ez az ember nagy pozíciót töltött be, de sérült volt, testében és lelkében egyaránt. Ezt a sérülést nem magába fojtja, nem is agresszióban vezeti le, hanem elmegy Jeruzsálembe, hogy imádja Istent. Egy sérült ember, akinek soha nem lehet családja, nem befelé fordul, nem válik depresszióssá, hanem így is imádja Urat. Nincs benne keserűség és nincs gyűlölet.

Ezt az Istent dicsérő embert tovább vezeti Isten és megismerteti vele, élete Gyógyítóját, a feltámadt Úr Jézust. Megtapasztalja ez a kincstárnok, hogy Isten számára fontos az élete. Ő nem kihasználja, hanem megajándékozza.

Az ajándékozáshoz vezető első lépés egy tekercs megvásárlása és olvasása. Ez mutatja, többre vágyik. Nem elégszik meg annyival, amit hallott, nem elég számára, az hogy időnként eljön a templomba. Ő Isten megismerésére és jelenlétére vágyik. Ennek érdekében olvassa Ézsaiás próféta könyvét. Isten jobb megismeréséhez, a Vele való állandó kapcsolathoz elengedhetetlenül szükséges az Ige rendszeres olvasása. Miért? Mert Isten általa jelenti ki magát számunkra.

A kereső ember segítséget kap. A Szentlélek Fülöpöt küldi hozzá. Itt is fontos az engedelmesség. Fülöp kész azonnal indulni, oda ahová az Úr küldi. Abba tudja hagyni az eredményes munkát, és kész elindulni a járatlan, elhagyatott útra. A tömeget hagyja ott egyetlen emberért. Az Úrnak egy ember is fontos. Egy kereső, megtérő lélek, egyetlen elveszett bárány minden fáradságot megér számára. Számunkra is megéri-e az elveszettek keresése, a velük való törődés?

Fülöp csatlakozott a komornyikhoz, majd abból a helyből kiindulva hirdette neki Jézust. Jézust, mert Rá volt szüksége. Jézust, mert Ő az áldott orvos, és ez az ember belülről beteg volt. Ezt meglátta Fülöp is, hiába takarta a pompa. Sok esetben a mai pompa és jólét mögött is, betegség húzódik meg. Beteg a szív, a lélek. Jézus azonban azért halt meg, hogy a megfáradt lelkeket felüdítse.

Tehát Fülöp nem bibliai érdekességekről, különféle sztorikról, hanem Jézusról beszélt. Maga is tudta, hogy Jézus, Aki megoldást ad az életünkre. Amit Ő ad, azt senki és semmi nem tuja megadni. Ezért szóljon mindig Róla életünk, és énekünk.

A SZERECSEN KINCSTÁRNOK MEGTÉRÉSE

Főember az úton, kocsi rázza,

A kezében nyitva Bibliája,

Ámde nem értheti,

Nincs, aki azt neki

Magyarázza.

Küld az Isten Lelke magyarázót:

A kincstárnok látja, Fülöp áll ott! –

Az írás úgy tanít,

Az, kiről szó van itt:

Te Megváltód!

Amikor az úton vízhez érnek,

A szerecsen így szól: ,,Keresztelj meg!’’

– Szállj reám, Szentlélek,

Tarts meg, amíg élek,

Keresztyénnek!

Isten áldásával.