Életformáló Ige

Azarjá uralkodik Júdában (2Kir 15,1-22) ő is azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Ebben benne van kortársainak a véleménye, és benne van Isten véleménye. Jó látni, hogy van olyan uralkodó, aki azt teszi, amit Isten jónak és helyesnek ítél. Ezzel bizonyítja, hogy lehet Isten akarata szerint élni. Nem Isten elvárásaival van a baj, nem ő tette magasra a lécet, hanem velünk. Aki nem keresi Isten akaratát és nem ismeri meg Igéjét, az nem is tud úgy élni, ahogyan azt az Úr jónak látja. Tehát mi nem keressük az Úr akaratát, vagy hallgatunk a kísértőre, aki mindig azt susogja felénk, hogy Isten nem akar nekünk jót. A gonosz  a korlátnak akadályozó szerepét állítja elénk, és nem azt emeli ki, hogy Isten korlátja védelmet nyújt és segít, hogy belekapaszkodva könnyebben haladhassunk. Mi sok esetben elhisszük a sátán beszédét.  De a fő probléma a szívünkkel van, amely nem akar az Úrnak engedelmeskedni. Megkeményedett a szívünk, de ennek van ellenszere, az Úr új, hússzívet képes adni a kőszív helyére.

Azért mondtam, hogy a kortársak és Isten véleménye is benne van igénkben, mert a folytatásban egy „de” is található. Ez azt fejezi ki, hogy a kortársak, az emberek elnézőbbek velünk szemben. Sőt mi is elnézőek vagyunk önmagunkkal szemben. Isten azonban mindig megmondja a valóságot. Azarjá helyesen cselekedett, de volt egy terület, ahol ő sem lépett tovább. Ez az áldozóhalmok kérdése. Talán beleesett abba a csapdába, hogy úgy gondolta az áldozóhalmok évszázadok óta elfogadottak, nem volt probléma apja idején sem, akkor az ő idejében sem lehet probléma. Akkor bizonyára Isten is elfogadja. Mi is gyakran gondoljuk azt, ha egy szokás már az őseink életében is elfogadott volt, akkor az jó is, akkor azt Isten is elfogadja.

Ez a „de” azonban azt jelzi, hogy az áldozóhalmok kérdése, nem egy ártatlan népszokás, hanem egy kiskapu, amelyen keresztül a pogányság, erkölcstelenség, hitetlenség, engedetlenség, lazaság ki-be járhat. Ezen a kapun keresztül idegen szokások, istentelen gondolatok, a bűn áradhat életünkbe. Isten országában nem lehet kiskapu, egyetlen kapu van, amely szoros ugyan, de életre visz. Csak az juthat be ebbe az országba, ami átjut ezen a kapun. Itt a bűnnek, az óember akaratának, régi természetünknek esélye sincs. Isten azt akarja, hogy népe számolja fel a kiskapukat, ne hagyjon bejárást a gonosznak, hanem adja Jézus uralma alá egész életét.

Azarjá uralkodásáról pozitív véleményt olvastunk, ezért meglepő arról hallani, hogy leprás lett. Sőt határozottan azt írja a szentíró, hogy az Úr verte meg ezzel a betegséggel. Tehát a leprásság ebben az összefüggésben Isten büntetése, fegyelmezése a király életében. Ha azt tette, amit helyesnek lát az Úr, akkor miért a büntetés? Isten igazságtalan? Kénye-kedve szerint fenyít? Azt tesz velünk, amit akar? Az egész Szentírás összefüggésében azt látjuk ez nem így van. De amikor nem értünk egy szakaszt, akkor mindig nézzük meg, hogy az Írás mely helyein olvashatunk még erről az eseményről. Ha így teszünk, találhatunk olyan mozzanatot, amely a most olvasott könyvben nincs benne, de a másik irat fényt derít a nem értett dolgokra. Így van ez Azarjá király esetében is. A Krónikák második könyve leírja, hogy megártott neki a dicséret, a jó értékelés, mert felfuvalkodott. Ez azt jelenti, úgy gondolta, ő olyan kiváló, hogy bármit megtehet, neki mindent szabad, számára nincsenek korlátok. Így azután bement a templomba és áldozatot akart bemutatni, de ez nem az ő dolga. Lehet bármilyen hívő, és az Úr útján járó ember, de vannak az Isten által megszabott határok, amelyeket ő sem léphet át büntetlenül. Azarjá úgy gondolta, ő ezt is megteheti, a főpap szerepét akarta átvenni, de Isten ezt nem engedte a számára. Korunk emberének is szembesülnie kell azzal, hogy számára is vannak határok, amelyeket büntetlenül nem léphet át. Amit még meg kell látnunk, nem mindig természetes okai vannak egy betegségnek, hanem lehet, hogy Isten fegyelmező, megállító eszköze. Jó lenne, ha mi is elgondolkodnánk egy hirtelen jött betegség idején, nem-e az Úr akar általa fegyelmezni, bűnbánatra segíteni, életünket korrigálni.

Azarjá uralkodása után Izráelben gyors uralkodó váltásokat látunk. Egyik király jön a másik után. Egyik ember letaszítja az előtte levőt a trónról és megkaparintja a hatalmat.  Mit is lehet ebből látni, üzenetként kapni? Az én számomra az lett fontos ebből a két bekezdésből, hogy Izráelben nem Istentől várják az uralkodó „kinevezését”, hanem itt az emberek ragadják magukhoz a hatalmat. Amikor ember teszi magát jelöltté mindent megtesz, hogy minél hamarabb elérje a kiválasztott pozíciót. Ennek érdekében minden eszközt képes felhasználni, ha kell eltávolítja ellenlábasát az útból. Ezzel szemben, amikor az Úr ken fel valakit királlyá, ő kivárja azt az időt, amikor az Úr szabaddá teszi számára a trónt. Nem alkalmaz erőszakos, és politikai módszereket, hanem vár. Mert a gonosz király is Isten felkentje. Tehát fontos, hogy mindig Istenre bízzuk magunkat, tőle várjuk előmenetelünket is, és ne mi akarjunk mások kárára magasra törni. Ha ott vagyunk ahová az Úr állított akkor mindig a helyünkön leszünk. Akkor áldássá válunk.  Nem tudjuk név szerint, hogy kik voltak azok az emberek, akik Damaszkuszban egy kosárban, kötéllel leengedték Pál apostolt. Nem avatták őket szentté, nincsenek szobraik a világ nagyvárosaiban, de mivel a helyükön voltak megmentették Pál életét. Tőlük függött az evangélium további sorsa. Senki nem beszél róluk, de tették a maguk helyén a rájuk bízott feladatot, és így világraszóló tettet hajtottak végre. A magad helyén, ha csak egy kis csavarka vagy is, sokak áldásává lehetsz.

Az újszövetségben újabb részletet látunk Péter életformáló látomásáról. A Lélek szívére helyezi, hogy ne tegyen különbséget, vagyis azoknak a pogányoknak is, akik hozzá érkeznek hirdesse az Élet szavát. Mert az Úr hozzájuk is küldi, őket is meg akarja menteni. Ami fontos, hogy a különbségtétel nem az Úr, hanem az emberek természete. Mi teszünk különbséget ember és ember közt, és határozzuk meg, kinek jár a kegyelem és kinek nem. Pedig az Ige szerint, Isten minden ember számára küldte a Fiút. Ő azt akarja, hogy minden ember az örök élet részese legyen. Ehhez azonban hallaniuk kell a jó hírt.

Péter feladata, hogy olyan igéket hirdessen, amely által üdvözülnek. A cél az üdvösség. Nem egy új vallással kell megismertetni őket, hanem az élet Urával. Ez a mi feladatunk is. Az életnek beszédét kell tovább adnunk, mert az tudja a másik ember életét a bűnből kiemelni, és a keskeny útra állítani.

 Fenn a mennyben

1. Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád, Aki Jézussal járt, s benne hitt, Aranyból koronát, fehér égi ruhát, Hárfa húrjait pengethetik. R.: Igen, ott minden kész, Igen ott minden kész. Minden győztesnek jár örök rész. Boldog véghetetlen öröm vár odafenn, Jézusért én is elnyerhetem. R.: Igen, ott minden kész, Igen ott minden kész. Minden győztesnek jár örökrész. Boldog véghetetlen öröm vár odafenn, Jézusért én is elnyerhetem.

2. Vígan lépkedünk színarany utcákon át, Halljuk angyalok dicséretét, Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát, Aki vért ontott bűneinkért. :/: Igen, ott minden kész, Igen, ott minden kész. Minden győztesnek jár örök rész. Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn, Jézusért én is elnyerhetem.

3. Élet forrása kínálja élő vizét, Tiszta, hűs vizét bőségesen, Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét, Halál nem lesz ott, éjszaka sem. :/: Igen, ott minden kész, Igen, ott minden kész. Minden győztesnek jár örök rész. Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn, Jézusért én is elnyerhetem.

4.                   Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk, Ha ő bennünket keblére von, Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk, Nála béke vár és nyugalom. :/: Igen, ott minden kész, Igen, ott minden kész. Minden győztesnek jár örök rész. Boldog, véghetetlen öröm vár odafenn, Jézusért én is elnyerhetem.

Isten áldásával.