Önzetlenség

A

 négy leprás az arám táborban nagy örömmel vette tudomásul, hogy ellenség nincs, de van élelem (2Kir 7,9-20). Először ellátták magukat, de nagyon hamar rádöbbentek, hogy nem helyes, amit tesznek. Örömhír az, ami történt, és ez nemcsak az övék, hanem egész Izráelé. Az ember első reakciója az önzés, nekem legyen, nekem jó legyen, én túléljem. Ma is ezt tapasztaljuk, minden attól függ, a hangulatunk is, hogy mi hogyan érezzük magunkat, velünk jó, vagy rossz dolgok történnek. Teljes mértékben a közérzetünk, fizikai állapotunk hatása alatt vagyunk. A legtöbbször testi létünk határoz meg bennünket. Egy kicsi fájdalom elveszi az örömöt arcunkról, felfokozza idegállapotunkat.

Ezek az emberek azonban nem maradtak meg az önzésnél? Miért? Mert ők a leprásságuk, nyomorúságuk ellenére is Istenre tekintettek. Számukra Isten szava volt az iránytű. Minden tettüket Istenre figyelve tették mérlegre. Lelkiismeretüket Isten Igéje tette érzékeny  műszerré. A lelkiismeret is csak akkor működik helyesen, ha az Ige alakította ki érzékenységét, és vált mércévé számára.  Csakis Istenre néző lelkiismerettel tudjuk felismerni mi a helyes, és válunk képessé korrigálni cselekedeteinket.

Isten cselekedett, szabadítást és általa gazdag ellátást ajándékozott övéinek, ez örömhír. Erről mindenkinek tudni kell. A leprások felismerték, hogy ők lehetnek most az örömhír terjedésének eszközei. Az a feladatuk, hogy elmondják a többieknek hol található élelem. Ez a mi feladatunk is. Mi is koldusok, kegyelemre szoruló emberek vagyunk, annyi a különbség, hogy mi már tudjuk, hol lehet kenyérhez jutni.  Ez a keresztyén szolgálat, hogy a lelki koldusoknak mutassuk meg a helyet, ahol megelégedhetnek. Ilyen egyszerű az egész. Ezt azonban csak az tudja megtenni, aki maga is átélte, hogy koldus élete Jézusnál megelégedett.

Aki nem ismeri Istent, nem tud örülni, annak a szíve tele van még most is kételkedéssel. Bizony mintha mi is a királyhoz hasonlítanánk. Amikor örülni kellene, kételkedünk és rosszat látunk a jó mögött is. Kérjük, könyörüljön az Úr, hogy ne bizalmatlanság és kétely, hanem Benne való bizalom és öröm legyen a szívünkben.  Urunk segíts, hogy munkádat mindig örvendező szívvel fogadjuk. Oszlasd el bennünk a bizalmatlanság és a kételkedés sötét fellegeit, és adj helyettük örvendező tiszta eget fölénk. Mert nagy vagy Te, és nagy a Te hatalmad.

Isten próféta által mondott szava most is teljes mértékben beteljesedett. Egy napon belül bőség lett, nagyot zuhantak az árak. Mindezt meglátta a király vitéze, de nem evett belőle. A negatív hite is beteljesedett életében. Ez azonban tragikus, hiszen Isten mindenki számára készítette a bőség asztalát, ő is részesülhetett volna benne, mégis kimaradt belőle. Miért? Mert nem hitte, hogy Isten nincs kötve a mi törvényeinkhez, mert Ő a természet, és az ellenség fölött is Úr. Aki nem fogadja az Úr szavát hittel, és nem fogadja el, hogy számára minden lehetséges, saját magát zárja ki az áldásból, az örömből.

Sokkal másabb lenne az életünk, más lenne a világ körülöttünk, hittel fogadnánk Isten szavát. Ha befogadnánk Jézust az életünkbe, miénk lehetne Isten jó híre. Miénk lenne az evangélium, a megbocsátás csodálatos üzenete. Akkor napról-napra kegyelemből élnénk, és így mi tudnánk kegyelmet gyakorolni mások élete felett. Mert Jézus egy egész más életet, gyakorlatot hozott a világba, mint amit mi megszoktunk. Ő megbocsátott a házasságtörő asszonynak, engedte, hogy megérintse a ruháját egy vérfolyásos asszony, bement a mások által nem látogatott Zákeushoz. Ha az Ő lénye járja át a mi lényünket, mi ezen az úton fogunk haladni. Akkor az életünk örömhírré válik mások számára, hiszen a koldus lelkűek is mennyei táplálékhoz jutnak. Az ember lényének Isten kegyelme a tápláléka.

Samária befogadta az Isten Igéjét, örömteli hír ez, hiszen a próféták mennyit fáradoztak és nem sikerült őket az Úrhoz téríteniük (ApCsel 8,14-25).  Izráel fogságba került, szétszóratott, majd területükön keverék nép települt meg. Még messzebb kerültek Istentől, még reménytelenebbekké váltak. Amit nem sikerült  a prófétáknak elérni, azt elérték Jézus tanítványai. Az evangélium diadalmaskodott a megvetett és megkeményedett szívek fölött. Bárcsak mi is meglátnánk, a mi Samáriánk megtérését. Adjon ez a szakasz számunkra is reménységet, hogy a hirdetett Ige előtt nem létezik zárt kapu. Az Úr meg tudja nyitni a szíveket. Isten ajándéka minden megtérő számára elérhetővé válik. A kegyelem és a Szentlélek is Isten ajándéka, amelyet üres szívvel és kézzel lehet elfogadni.

Azonban van, aki nem őszinte, akinek nem az Úr, csak ajándékai, csodái kellenek. Simon mágus a Lélek feletti hatalmat akarta, ő akarta a Lelket birtokba venni és nem engedte, hogy a Lélek töltse be teljesen. Nem akart eszköz lenni a Szentlélek kezében, hanem ő akarta eszközként használni.

A Szentlélek azonban pénzért nem szerezhető meg. Csak őszinte bűnbánó, és megtérő élet kaphatja meg az Úrtól. Pétert nem téveszti meg a behízelgés és pénz sem, határozottan elutasítja Simont, mert tudja, nem ő rendelkezik a Szentlélekkel, hanem a Lélek rendelkezik vele.

Azonban az ítélet szava mellett, mert a gonosz szándékot a Szentlélek mindig megítéli, felhangzik a kegyelem szava is. Még Simon is kap lehetőséget a megtérésre. Ha ez megtörténik, és őszintén vágyik a bocsánatra, és elfogadja Istentől kijelölt helyét, ha nem ő akar nagy lenni, hanem engedi növekedni Krisztust önmagában, és maga körül, áldássá válhat az élete. Jézus Krisztus meg tudja tisztítani szívünket az irigységtől, keserűségtől, és minden gonoszságtól. Engedjük, hogy az Úr megtisztítsa szívünket és megőrizze attól, hogy bármikor is felnövekedjék bennünk az irigységnek, vagy keserűségnek a lelke.  Inkább növekedjék bennünk a bizonyságtétel, és az igehirdetésének vágya. Bármerre visz utunk, áradjon az evangélium. Soha ne azt nézzük, milyen területen járunk, csak vessünk, mert ez a mi feladatunk. A növekedést azonban bízzuk Rá, mert azt Ő adja.

Nagy vagy Te, Isten

1.

Nagy vagy Te, Isten, nagy a Te hatalmad,

Világteremtő a Te szózatod!

Mondád: „Legyen!”, s a puszta semmiségből

Világosság s mindenség támadott.

A csillagezrek, a nap fényessége,

Ég, föld követte szent parancsszavad.

Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja

Mindenható, dicső hatalmadat.

2.

Nagy vagy Te, Isten, nagy a bölcsességed.

Mindent mi szépen s bölcsen alkotál!

A földi embert tetted gyermekeddé,

Lelkedből lelket őnéki adál.

Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben

Dicső kezed nyomát szemlélteted.

Szívem kitárva, hódolással áldom

Csodálatos, nagy bölcsességedet!

3.

Nagy vagy Te Isten, s mily nagy a kegyelmed,

Fiadban mit vélem éreztetél!

A pislogó kis mécsest el nem oltád,

S a megtört nádnak megkegyelmezél.

Mikor hevertem bűnben, megkötözve,

Felém kinyújtád irgalmas kezed.

Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom

Te üdvözítő nagy kegyelmedet!

Isten áldásával.