Növekedés békességben

L

áthattuk az eddigiek során, hogy Isten cselekszik és számadásra vonja népét, benne azokat, akik felelősek népe életének irányításáért. Számon kéri az engedetlenséget, a bálványimádást. Sok lehetőséget kínál az ébredésre Igéje komolyan vételére, de egyszer lejár a kegyelmi idő. Ez történt Aháb és családja életében. Az Úr hatalmas eszközein keresztül kereste őket, nagy csodákat vitt végbe, mégsem akartak látni és megtérni.  Nem hódoltak meg az Úr előtt. Miért? Talán azért, mert a bálványok soha nem kérik az első helyet, hanem „meghagyják” számunkra a trónt. Izráel Istene pedig várja, hogy önként szálljunk le trónunkról és engedjük azt át a számára. Ahogyan Naamám leszállt a szekérről, úgy kell nekünk is szívünk trónjáról lekecmeregni és átengedni Urunk számára. Ha ez megtörténik, kisüt a nap életünk felett, és addig soha nem tapasztalt békességben lesz részünk. Onnantól kezdve Isten irányítása alatt zajlik az életünk, nincs félelem, kapkodás és zűrzavar. Felváltja mindezt a rend és a fegyelem, mert Isten országában rend van.

Isten ítéletének eszköze Jéhu volt, aki bizony ezzel vissza is élt (2Kir 10,14). Elragadta a bosszú, a leszámolás és a hatalom utáni vágy. Mert azt látnunk kell, hogy Isten az Ószövetségben felhasznál népe életének megtisztítására emberi eszközöket, még pogány birodalmakat is. Mindig megkapják pontos feladatukat, de általában nem maradnak meg küldetésük keretei között, hanem túllépik azokat. Miért? Mert a bűn uralja szívüket, és amikor hatalmat kapnak, még több kell. Valahogy úgy van ez, mint gyerekkoromban hallottam, amikor nem elégedtünk meg azzal, amit kaptunk és még többet akartunk, hogy azt mondták nekünk: kisujját odaadja az ember, és az egész kezét akarják. De a hatalommal visszaélőknek is mindig el kell számolni Isten előtt. „Mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé” (Rm 14,10).

Jéhu szinte már egész Izráel felett átvette a hatalmat, csak a főváros Samária maradt ki. Mégpedig azért, mert annak idején Omri az Aháb dinasztia alapítója megvette ezt a várost és a leszármazottai élnek benne. Jéhu cselhez folyamodik, hogy megszerezze, és úgy tüntesse fel a dolgot, hogy nem ő öli meg Aháb családjának tagjait. Másokra kívánja hárítani a felelősséget, de Istent megtéveszteni nem lehet. Előtte nincs titok, és a rejtett dolgok is nyilvánvalók a számára. Úgy tünteti fel Jéhu mintha meg akarná hagyni a város függetlenségét, engedné, hogy Aháb rokonai közül válasszanak maguknak királyt. Ám Samária vezetői nem mernek vele szembe állni, így elkötelezték magukat Jéhu számára. Így mentették a saját pozíciójukat is. Amikor az ember nem bízza magát Istenre, és nem Tőle várja oltalmát, nem Rábízza megélhetését, akkor így trükközik, mint ezek az emberek. Bizony ez a fajta magatartás a világ fiainak szemében gyakran bölcsességként hat. Az a szomorú, amikor Isten népe is a világ fiainak mintája alapján igyekszik érvényesülni a világban és rendezni az ügyeit.

A város vezetői megteszik, amit Jéhu kíván, ő pedig Isten igéjével igazolta véres tetteit. Mert bizony az Igével mindent lehet igazolni, de az nem igazol mindent.  Ma is gyakran használjuk fel Isten Igéjét a saját tetteink igazolására. Elbújunk a Biblia mögé, a felelősség vállalása helyett. Hányan a rossz döntések, bibliátlan magatartásuk, a bennük lévő romboló indulatok vállalása, a velük való leszámolás helyett, keresnek egy Igét, amivel igazolhatják tetteiket. Mert valóban igaz és nagyon csodálatos  az, amit Jéhu mond: „semmi sem esik a földre az ÚR igéjéből, amit kijelentett az ÚR.” Azonban nem arra adatott, hogy magunkat igazoljuk vele, hanem saját életünkre nézve is vegyük komolyan, hogy amit Isten az Igében kijelentett, az be fog teljesedni. Így meg fog valósulni, az Úr Jézus visszajövetele és az ítélet is. Ezért a mi feladatunk komolyan venni Isten beszédét, és szolgálva, az Igét élve várjuk Urunkat.

Ezt követően Jéhú találkozik a Júdai király rokonságával és őket is megöleti. Ennél a tetténél már az Igével sem mentegetőzhet, mert erre nem volt felhatalmazása. Júda királyi háza felé nem szólt a küldetése, túllépte megbízatásának határát. Ha eddig sem Isten akaratának teljesítése vezette, akkor most biztosan nem, hanem az egész ország fölötti hatalom megszerzése. Jéhút teljesen elragadta a hatalom utáni vagy, a szerzésnek a vágya és nem tud ezeknek határt szabni. Azonban Isten megvonja a határt, ameddig Jéhú és mai követői is elmehetnek. Azt a határt nem lépheti át senki. Jó ha nem feszegetjük határainkat, hanem belesimulunk Isten akaratába. Ma is sokan át akarják lépni erejük, képességük, lehetőségük határát, azonban mindezt nem lehet következmények nélkül megtenni. A tékozló fiú is átlépte az atyai ház határát, ám abból semmi jó nem származott. Csak a kegyelem mentette, meg hogy ne lépje át saját létének határait is, hanem visszatérjen az atyai ház falai mögé. Az ember Isten országának határain belül teljesedhet ki, növekedhet és élhet Isten dicsőségére. Éljünk ma is ennek az Országnak a határain belül.

Az Apostolok Cselekedeteiben azt olvassuk: „Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt” (ApCsel 9,31-35). Bizony nagy kegyelem volt ez azok után, hogy pünkösdöt követően menekülniük kellett a tanítványoknak erről a területről. Hogyan következett be ez a változás? Talán megváltoztak a zsidók? Felismerték volna tévedésüket? Nem, erről szó sincs. Hát akkor, mi történt? Isten csodálatosan cselekedett. Az üldözések irányítóját, az Úr Jézus legdühödtebb ellenségét kiemelte, ezáltal fejét vesztette az üldözők társasága. De az Úr nem leszámolt ezzel a vezetővel, nem likvidálta, hanem baráttá, sőt az evangélium hírnökévé tette. Így munkálkodik Isten, a legádázabb ellenségéből, a legodaadóbb szolgáját formálja ki. Saul is megtapasztalta, hogy az Úr nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Saul élt is ezzel a lehetőséggel. Az Úr ezen akciójának lett az eredménye, hogy egy ideig békessége volt az egyháznak. Az Úr tudta, hogy erre szükségük van, rendezniük kell a soraikat, hiszen nagyon fiatal volt még ez a közösség.

Ők pedig ezt a békességes, nyugodt időszakot jól használták fel. Az Úr Jézusra figyelve, szavait komolyan véve elkezdték a gyülekezetet felépíteni. Jól látták, hogy a megtérés után fel kell építeni hívő életüket, a gyülekezet közösségét. Ugyanígy ma is azoknak, akik újjászületnek, fel kell építeni egy új, Isten Igéjén alapuló életet. A hit nem csupán elmélet, hanem gyakorlat, azaz életforma. Eddig ők ószövetségi módon igazgatták mindennapjaikat, mostantól kezdve már Jézus akarata, az Ő tanítása szerint kell élniük. Azonban időre és nyugalomra van szükség, hogy ezt az életet felépítsék.

Az Úr úgy megáldotta egyházépítő munkájukat, hogy közben létszámban is gyarapodtak. A krisztusi értékrend, Isten országának kisugárzása, a kegyelem ereje másokat is megragadott általuk.

Közben Péter végigjárta a gyülekezeteket, így segítette a növekedést, az építést.  Elmondta a hívők számára mindazokat a történeteket, amelyeket az Úr Jézus követése nyomán megélt, és átadta számukra Jézus beszédeinek gyűjteményét is.

Liddában megtapasztalták a tanítványok, hogy Jézus hatalma nemcsak a múltban működött. Jézus tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz. Amikor Péter elmesélte a régi történeteket, lehet, hogy mondták néhányan persze, a te idődben voltak gyógyulások, csodák, de ma már nincsenek. Jézus már nem avatkozik bele az életünkbe. Erre adott választ a mi urunk, amikor a nevére való hivatkozás nyomán meggyógyult ez a nyolc éve béna ember. Figyeljük meg, hogy Péter mennyire ügyelt arra, hogy még a látszatát is elkerülje annak, hogy ő gyógyította meg a bénát. Határozottan mondja: Meggyógyít téged Jézus Krisztus. Mi is ilyen határozott hittel képviseljük Urunkat, vállalva, hogy Ő ma is képes megszabadítani szenvedélyekből, meggyógyítani betegségből, újjáformálni a bűn hatalmából.

Az Úr Jézus jelenben is munkálkodó erejét látva megnyíltak a szívek és megtérések történtek. Ahol látják Jézust cselekedni, ott ma is megnyílnak a szívek.

Itt van szívem, neked adom, Uram

1. Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!

2. Itt van szívem: fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; :/: Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe, Bűnös szívem, bűnös szívem.

3.      Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, :/: S így szól: Uram, te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed És ott lel vigaszt, békességet Hívő szívem, hívő szívem!

Isten áldásával.