Egyetlen alternatíva

A

hazjá meggondolatlan lépése, amikor Jórámmal kivonult Jéhú elé, saját országa számára is következményekkel járt (2Kir 11,1-12). Életünk alakulása másokra, a közvetlen környezetünkre is hatással van. Benne élünk egy szűkebb és bővebb közösségben, bele tartozunk Isten családjába, és így ami velünk történik, az másokat is érint. Ezért felelősek vagyunk döntéseinkért, nem tehetünk azt, amit akarunk. Így azután még jobban kell figyelnünk az Úrra.

Ahazjá Júda királya mivel nem kérdezte meg az urat elment oda, ahová nem kellett volna, ezáltal országát, Dávid uralkodói házát veszélybe sodorta. Így közvetetten az Úr tervének is akadályává vált, hiszen Dávid házából kellett majd megérkeznie a Szabadítónak. Milyen csodálatos, hogy az Úr terveit övéinek felelőtlen tettei sem képesek megakadályozni. Isten a nagy helyreállító és hibánkat ki tudja javítani.

Miért okozott nagy problémát Ahazjá halála? Azért mert az anyja Ataljá, Aháb király lánya volt. Ezzel a házassággal a két ország politikailag összekapcsolódott, Aháb háza pedig egyfajta misszióra használta fel. Atalján keresztül a Baal kultusz Júdába is bekerült. Amikor meghalt a király az anyakirálynő kihasználta pozícióját és magához ragadta a hatalmat. Ez azzal a veszéllyel járt, hogy a pogány kultusz és életforma Júdában is meghonosodik, majd ezt követően az izráeli országrész magába olvasztja Júdát. Ha ez bekövetkezik, teljesen felhígul az igazi hit, Isten népe elpogányosodik.

Atalját a hatalomvágy tartotta fogva, nem volt neki elég az, amiben része volt, ő akart mindenen uralkodni. A sátán így végzi munkáját már évezredek óta. Kiveszi a szívből a megelégedettséget és elülteti helyére a többre vágyást. Így volt ez Ádám és Éva esetében is. Nekik sem volt elég az egész Éden, még kellett annak az egy fának is a gyümölcse. Nem azért hálás, ami van, hogy az övé az egész kert, az egész föld. Hanem azért boldogtalan, mert azt látja egy valami nem az övé. A gonosz átformálja a látásunkat, hogy ne azt lássuk, amink van, ne örüljünk neki, hanem elementáris erővel vágyakozzunk, azután ami nincs, vagy még nem a miénk. Napjainkra már szinte a tökéletességig kifejlesztette az ellenség ezt a módszerét. Már alig látunk megelégedett embert, szinte mindenki valami másra, újabbra vágyik. Isten mai gyermekeinek meg kell tanulni, azt, amit Pál apostol is elsajátított az Úr iskolájában: „mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek” (Fil 4,11). Micsoda nagy és pótolhatatlan anyag ez, mert ha kimarad a tananyagból, elpusztítja magát az emberiség. Vegyük komolyan, mert ez a lecke, vagyis ennek gyakorlása, vagy elhanyagolása létünk minőségét határozza meg. A lecke pedig azért van, hogy megtanuljuk. A mai gazdasági válságok, milliók halála is erre vezethető vissza, az ember nem tud megelégedni. Azonban Pál rámutat, hogy igenis lehetséges ezt elsajátítani, megelégedetten élni.

Atalját önzése elvakítja, és vérengzésbe taszítja. Mindenkit kiirt, aki Dávid vonalához tartozik, aki szóba jöhet a trón utódlásakor. Milyen jó, hogy ebben a helyzetben is voltak Istennek olyan hűséges emberei, akik abban a helyzetben tudták mit kell tenni, és bátran meg is cselekedték. Az egyik nő gyilkol, a másik ment. Mi okozza a különbséget? A hovatartozás. Ataljá szíve a Baalé, ezért pusztít, Jósebá szíve pedig Istené, ezért életet ment. A hovatartozásunk meghatározza az életben betöltött szerepünket, gondolkozásunkat, tetteinket. Végig kell gondolni hova tartozom? A világba, annak szokásaihoz, vagy Isten országába, Jézus Krisztushoz? Nagyon lényeges, hogy mindig felismerjük, mit kell tennünk, mi az Isten akarata életünk számára, és azt bátran meg is tegyük.

Így menekül meg Jóás királyfi, mert dühönghet a gonosz, ahogyan akar, az Úr övéit megőrzi. Mivel az Úr kezébe helyezték e gyermek életét, hat éven keresztül rejtve maradt mindenki elől. Az Úr kezében, biztonságban van az életünk, bárhogyan is dühöngnek körülöttünk. A világ legbiztonságosabb helye, az Isten tenyere. Ezért aludt békésen Jézus a tengeren hányódó hajóban, mert a hajóval együtt, Isten tenyerében nyugodott.

Láttuk az eddigiekben, hogy a Krisztusba vetett hit szinte egész Izráelt megfertőzte, mert úgy terjed, emberről-emberre, mint egy járvány (ApCsel 10,1-8). Az evangéliumi hitnek, és annak terjesztésének is ez a lényege, emberről-emberre terjed.  Ahol az Úr Jézus a szívekben él, lénye megfertőzi a hívők közelében tartózkodókat. Fertőz-e az életem? Vagy csak én kapom el a világ minden fertőzését (szokását)?

Egy Kornéliusz nevű római katonát látunk a mai részben. Ez az ember egész családjával áttért a zsidó hitre. Szerette Istent, beszélgetett vele és szolgált Neki. Az alamizsnaosztogatás elsősorban nem érdemszerző cselekedet volt, hanem ráhangolódott Isten lényére, és felismerte, hogy az adás Isten igazi tulajdonsága. Isten mindig ad. Nekünk adta a teremtett világot, amit nem becsülünk, amiért nem vagyunk hálásak, hanem felelőtlenül kizsákmányoljuk, és mindenki azt gondolja, hogy a föld kincsei, egyedül őt illetik. Ez bizony óriási tévedés, mert a föld az Úré, de nekünk ajándékozta használatra. Szigorúan többes számban, „nekünk”.  Az Úr Jézus világosan kimondja, hogy mennyei Atyánk „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5,45). János evangélista pedig elmondja, hogy: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).

Kornéliusz rendszeres imádkozó volt. Ez nagyon lényeges, nemcsak néha, a bajban, hanem mindig forduljak az Úrhoz. A százados egyszer csak átéli, hogy az Úr megszólítja. Valószínűleg már hallott arról, ami történt, hogy némelyek szerint Isten elküldte a Fiát. Bizonyára ezt is az Úr elé vitte és várta a feleletet, az útbaigazítást. Mert van úgy, hogy Isten nem azonnal válaszol, nem felejtkezik el rólunk, de mindig a maga idejében cselekszik. Ezért nekünk türelmesen kell Rá várnunk.

A válasz megérkezik, küldjön embereket Joppéba, és hívassa el Pétert. Csak ennyi. A hitben való továbblépése, a kegyelem átélése attól függ a számára, hogy szó nélkül engedelmeskedik-e. Ő a százados, a római katona, aki eddig mindig másnak adott parancsot, kész-e most elfogadni az utasítást és engedelmeskedik-e neki? Ő kész elfogadni, Isten parancsát és alázattal teszi, amit az angyal mondott neki. Azért teszi, mert számára Isten, Úr, a feljebbvalója, akinek csak engedelmeskedni lehet. Más alternatíva nincs. Bár mi is megtanulnánk, hogy nincs más alternatíva, mint engedelmesség a Királynak. Urunk könyörüljön, hogy mi is ilyen alázatos szívvel, zúgolódás és okoskodás nélkül tegyük, amit Gazdánk kér.

ATYÁM, KÉT KEZEDBEN

Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.

biztonságot csak tőled kapok!

Újjá így teremtesz, sebem ápolod,

boldogság, hogy itt van otthonom!

Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram,

oltalmadban rejtsd el sorsomat!

Atyám, két kezedben, teljes az öröm,

ajándékodban gyönyörködöm!

Tékozlóként éltem, tárva most karod,

hűtlenségem nem hánytorgatod!

Tarts meg .....

Atyám, két kezedben, bátran sírhatok,

fájdalmaim hordozod tudom!

Ott fönn a kereszten, áldó két kezed,

bűneimmel én szegeztem fel

Tarts meg ....

Isten áldásával.