Reggeli ének

A

 108. zsoltár a mai igénk. Mindjárt a címfelirata elgondolkoztat: Reggeli ének háborús időben. Tudjuk Dávidról, hogy sokat járt háborúba, szinte egész élete harc és küzdelem volt, és ő a harcok idején is először Istenhez fordult. Tudott imádkozni és énekelni a harctéren is. „Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen” (2)! Kész volt a szíve arra, hogy mielőtt bármit is tesz, imádságban Istenhez forduljon. Megvan-e bennem az a készség, hogy reggelenként Ő legyen az első, hogy minden tevékenység előtt az Úrhoz forduljak? Ez a készség nem más, mint a szeretet. Akit szeretek, az után vágyódom, azzal szeretnék minél több időt tölteni. Imádkozni, azaz beszélgetni Urunkkal, mindig lehet, bár jó, ha megtaláljuk hozzá naponként a belső szoba csendjét, hogy ott teljesen Gazdánkra hangolódjunk. Énekelni azonban szinte mindig és mindenütt lehet. Fekete István: Magasles című könyvének utószavában olvashatjuk, hogy ezt a művet a szocializmus idején azért nem engedték kiadni, mert beszámol kapálás közben egyházi éneket éneklő asszonyokról. Vajon rólunk készül-e ilyen feljegyzés? Hangzik-e munkavégzés közben, akár a mosogató mellett Jézust dicsérő ének?

Reformáció ünnepe van, és ez a nap is örvendezésre késztet, hiszen a reformáció adta kezünkbe az Igét. Általa ismerhetjük meg igazán mennyei Atyánk akaratát. Felismerhetjük, hogy van számunkra akkor is segítség, amikor a saját és más emberek tanácsai csődöt mondanak. Bár mi is gyakran úgy vagyunk, mint a vérfolyásos asszony, hogy csak amikor minden befuccsol, esetleg időnk, erőnk, pénzünk jelentős része rámegy a megoldás keresésére, csak akkor fordulunk az Úrhoz. Néha még hozzáértő emberek is nagyon rossz tanácsot tudnak adni, mi pedig ezeket vesszük komolyan, életünk kockáztatásával is, ahelyett, hogy Urunkhoz fordulnánk. Az Úr Jézus szabadításáért, gyógyító szaváért fizetnünk sem kell, csak megnyitni szívünket előtte.  

Egy megdöbbentő történetet hallottam a napokban. Arról szól, hogy egy férfi alkoholbetegségével szakemberhez fordult, mert maga nem tudta letenni a poharat. A szakember több sikertelen terápia után azt javasolta számára, hogy költözzön össze szintén alkoholfüggő nő ismerősével, mert majd így segítségére lesznek egymásnak és megszabadulnak. Természetesen nem jutottak együtt sem előbbre, hisz egy bajbajutott ember nem tud a másik bajbajutottnak segíteni. Egy idő után megdöbbenve vették észre, hogy még mélyebbre jutottak. Miután már semmiféle megoldást nem találtak, arra jutottak, hogy együtt kísérelnek meg öngyilkosságot, aminek következtében a nő meghalt, a férfi életben maradt. Végül eljutott egy gyógyító alkalomra, ahol átélte Jézus Krisztus szabadítását, de a korábbi rossz döntés árnya szívére telepedett. Egy darabig nem tudott a múlt hatása alól szabadulni, kínozta a tudat, hogy embert ölt, még ha nem is ő vitte végbe a tettet, hanem önkezűség volt is. Egy konferencián aztán azt az Igét kapta: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (LK 9,62). Urunk segítsen, hogy mindig elsőre forduljunk Hozzá, hogy ne kelljen ilyen mélységeket megjárni. Ám, adjon reménységet az a tudat, ha mégis ilyen helyzetbe kerülnénk, akkor is lehet kiáltani.

A zsidókhoz írt levél mai szakasza (7,23-28) is megerősíti a fentebb leírtakat. Ő az igazi megoldás. Mert nemcsak a tüneteket szünteti meg, hanem a probléma gyökerét gyógyítja, és örök életre szóló megoldást kínál. Minden bajunk forrása a bűn, az élő Istentől való eltávolodás. Minél messzebbre kerülünk Atyánktól, annál üresebb lesz a szívünk, amit nem tudunk semmivel megelégíteni. Amíg a földi élet kínálatait végigpróbálgatjuk, arra döbbenünk Rá, hogy e világ rabjává váltunk. A rabságból egyedül Jézus tud kiszabadítani, és szívünket Ő képes megelégíteni.

Békesség Istentől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,

Amíg ver, mindörökre nyugtalan.

De mindörökké nyughatatlanul,

Istentől mégis Békessége van.

Nyugalma nincs, de Békessége van.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,

Örök hullámzás a víz felszíne.

De lent a mélyben háborítlanul

Pihen a tenger s az ember szíve,

Hadd hullámozzék a víz felszíne.

Békesség Istentől.

Reményik Sándor

Isten áldásával.