Bízzál az Úrban

I

zráel szabadítását a zsoltáríró Istennek tulajdonítja (Zsolt 1151-18). Megvallja, hogy nem a zsidók vitték végbe a szabadítást, és a pusztai vándorlás során való megmaradás és az ígéret földjére való bevonulás sem ő munkájuk volt, hanem Istené. Ezért kéri: „Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért” (1) Nagy veszély Isten népe számára a gőg, amikor úgy tünteti fel, mintha ő oldotta volna meg a helyzetet, ő aratott volna győzelmet. A gőg mindig elbukással végződik. Ezért mindig Őreá építsünk, és munkáját soha ne tulajdonítsuk magunknak.

A zsoltáros ismeri Istenét, tudja kicsoda Ő. Megvallja, hogy minden létezőnek Ő a forrása. Tisztában van azzal is, hogy Isten világa egy számunkra szemmel nem látható, de hitünkkel megtapasztalható valóság. Mi pedig már tudjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Atyánál van, és aki Benne hisz, ott lesz majd, ahol Ő is van. Kell-e ennél több? Pál is azt mondja: „vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Fil 1,23).

A zsoltáríró kimondja a döbbenetes valóságot, a bálványok tehetetlenek. Egyiptom népének is rá kellett döbbennie a tíz csapás alkalmával, majd a Vörös – tenger szétválásakor, hogy országuk istenei tehetetlen bábok. De nem isten az istenített fáraó sem. Nekünk is ideje már rádöbbenni, hogy az általunk istenként tisztelt tárgyak és személyek veszendő és halandó, tehetetlen bálványok.

A szentíró azonban nemcsak elutasít, hanem megmutatja azt is kiben kell hinni.  Mintha azt mondaná számunkra, próbáld ki, hívd segítségül az Úr nevét, és megtapasztalod hatalmát. Így cselekedett Illés, amikor Izráelt a Karmel hegyére hívta és jelenlétükben megkérte a Baal prófétákat, hogy készítsenek oltárt istenüknek, rajta áldozattal, Illés is ugyanígy tett. Majd így szólt a próféta: „Ezután hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom az Úr nevét. Amelyik isten tűzzel felel, az az Isten.” (1Kir 18,1-39). Amikor Isten válaszol a kiáltásra, dönteni kell, ami azt jelenti, elfordulok a bálványoktól és teljes szívvel Őt szolgálom. Mert két úrnak szolgálni nem lehet. „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” (Mt 6,24).

A zsoltár befejező szakaszában, az Úrban való bizalomra szólít fel a szerző. Hangsúlyozza, Ő az egyedüli és igazi segítség. a vérfolyásos asszony is ezt tapasztalta meg. Éveken keresztül kora minden egészségügyi lehetőségét segítségül hívta, de nem talált sehol gyógyulást. Amikor hallott Jézusról, nem habozott, hanem azonnal Hozzá fordult. Amire orvosok és segítőkész emberek nem tudtak megoldást adni, azt Jézus megadta számára. Nem került súlyos pénzösszegbe, nem kísérte szenvedés, „csak” hitre volt szükség. Ez az asszony átélte, hogy a hit csatornáján keresztül Jézus helyreállító ereje árad az életébe. A hit csatornáján keresztül, olyan eszköz által, amire tizenkét évig nem is gondolt. Testvérem, Te mióta keresel megoldást bajodra és életedre? Gondoltál-e már arra, hogy elég hit által az Úr Jézushoz fordulni, minden problémára Ő a megoldás? Aggodalmaskodás és félelem helyett biztat az Ige: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7). A mai napon is sokféle gonddal nézel szembe? Már ébredés után tele vagy feszültséggel, vesd Rá az összes mai gondodat („mindent”), mert Ő azért jött, hogy hordozza azokat. Tőled nem várja a gondok cipelését, mert nem vagy rá képes. Ne ragaszkodj tehát hozzájuk, hanem add át Neki.

Háromszor is hangsúlyozza igénk, hogy az Úrban bízzunk. Mennyire nehezen megy is ez nekünk. Inkább bízunk kapcsolatainkban, különféle szakemberekben, és legtöbbször saját magunkban. Hányszor csalódtunk már, mert sem magunk sem mások nem bizonyultak igazi megoldásnak. Dávid szépen bemutatja, hogy amikor a magunkban, hozzáértésünkben való bizalom csődöt mond, az Istenben való bizalom, a Rá való támaszkodás győzelemre segít. Fogadjuk meg bölcs Salamon tanácsát a mai napra is: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj (Példabeszédek 3,5)!

Újszövetségi igénkben (Zsid 10,8-18) ismét az Úr akaratának a meg cselekvése a hangsúlyos. Jézus is engedelmeskedett, hogy áldozatával eltörölje bűneinket. Tökéletesen eleget tett a kereszten, így már nekünk nem kell újra meg újra áldozatot bemutatni. Tőlünk már csak egyetlen áldozatot vár hálából Urunk, ezt pedig Pál apostol fogalmazza meg. „Okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róm 12,1).

BIZOM BENNED URAM JÉZUS

Bízom benned, Uram Jézus

Benned bízom egyedül

Kit Te hű kegyelmed hordoz

Az bizton üdvözül.

Bízom benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó, Én bízom benned,

Uram Jézus, Igéd bíztat reá.

Mint a pásztor gyenge bárányt, folyvást úgy vezet kezed,

S annak, aki rád tekint csak,

elesni nem lehet.

Bízom benned, Uram Jézus...

Gondot is viselsz Te rólam, hordod minden terhemet: hogyne bízna szívem abban,

ki engem úgy szeret!

Bízom benned, Uram Jézus.....

Bízom benned, Uram Jézus

Add, hogy mindig így legyen:

Bízzam benned, bármi érjen

És bízzam szüntelen.

Bízom benned, Uram Jézus,

Isten áldásával.