A |
mikor ma felébredtem, öröm töltötte be a szívemet, vasárnapra virradtam. Vasárnap, az Úr napja, és egyben a nyugalom napja is. A vasárnapi csendben vizsgáljuk meg a szívünket, öröm-e még ez a nap számunkra. Azt jelenti-e, hogy az egész heti munka és fáradozás után, végre ezt a napot az Úrnak szentelhetem és egész nap az én szeretett Gazdám lábainál ülhetek? Ihatom szavait, mint tikkadt föld az esővizet.
Ha lábainál ülök, felfrissülök, mert az élő víz átmossa szívemet, gondolataimat és bizonyosságra is jutok Jézus és az Ő akarata felől. András és János, amikor meghallották Keresztelő János Jézusról szóló bizonyságtételét, azonnal követték és Vele töltötték azt a napot. Amikor eljöttek, András örömmel vallotta: „Megtaláltuk a Messiást” (János 1,41).
Öröm-e számomra ez-a nap? Vonz-e Jézus, és érzem-e annyira ezt a vonzást, hogy minden másnál erősebb lesz, így mindent félreteszek, csakhogy együtt legyek a gyülekezet tagjaival Megváltónk jelenlétében? Vagy talán már csak nyűg ez a nap számomra? Ha nem szoktam volna meg a vasárnapi istentiszteletet, tovább lehetne szundikálni? Az ebéddel is rugalmasabban el lehetne készülni? Több idő maradna kedvenc dolgaimra? Hogy állok én a vasárnappal? Adja Urunk, hogy legyen ez számunkra olyan, mint Izsáknak a betömött kutak kiásása, ahol újra élő, friss forrásra talált. Mi is találjuk meg a forrást, és töltsük fel lényünket általa, az új hétre is, hogy környezetünk felé mi is hűs forrást szolgáltathassunk. Legyen az életünk Jákób kútjává, ahol a megfáradt vándor szomját olthatja.
A 114. Zsoltár visszaemlékezés Isten szabadító munkájára. Emlékezés arra a csodára, amikor az Úr Izráel népét kiemelte az egyiptomi rabszolgaságból. Az Úr leoldotta a rabbilincseket. Micsoda öröm tölthette be a szíveket, milyen mély nyomott hagyott ez bennük, ha még több száz év múlva a zsoltáros is örömmel tekint vissza rá. Miért tudott emlékezni? Azért, mert ez az emlék annyira beléjük ivódott, hogy erről beszélni kellett, ezt tovább kellett adni, a gyermekek számára.
Több dolog megfogalmazódott bennem. Az első: van-e nekem mire visszaemlékezni? Átéltem-e az Úrnak szabadítását, olyan munkáját az életemben, ami gyökeresen megváltoztatott, amelyre örömmel és hálával emlékezem?
A következő gondolat: Ha az Úr Jézust ismerem már, mint életem Gazdáját, ha sok tapasztalatom van arról, hogyan munkálkodik, elmondtam-e másoknak? A következő generációnak van-e mire emlékezni az én életem történéseiből? Van-e olyan epizód, amiről elmondhatják, az előttünk járók életében ilyen nagy dolgot cselekedett az Úr?
Izráel kivonulása az Úr irgalmából történt. Ő volt, aki meghallotta kiáltásukat és megkönyörült rajtuk. Elhívta Mózest és rajta keresztül csodák sorozata által kivezette népét a szolgaságból. Mert Egyiptom számukra a rabszolgasorsot jelentette. Egyiptom nem a nyári szabadság, vagy a nászút fe-lejthetetlen napjait jelentette számukra. Egyiptomban kemény munkaszolgálatot teljesítettek, és úgy tűnt számukra, innen már nincs kiút, itt kell elpusztulniuk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem csak az egyiptomiak, hanem ők is felelősek voltak abban, hogy idáig jutottak. Önként mentek a fáraó országába az éhínség elől menekülve, de amikor elmúlt a válság, tovább maradtak. Nem mentek vissza az ígéret földjére, mert itt fejlettebb, kényelmesebb volt az élet. Itt minden meg volt, ami szem- szájnak ingere. Annyira beleszoktak ebbe a jólétbe, hogy már nem vágyakoztak vissza. Elfelejtették az ígéret földjét. Nem hasonlítunk mi is a zsidókra? Olyan jó mindaz, amit a világ kínál, olyan kényelmes az élet. Ilyen jólét soha nem volt? Emlékszünk még Isten országára, vágyunk még oda, vagy eltompultunk, mint Izráel? Azonban eljött az idő, amikor megfordult az élet kereke, és nyomorúságba taszította őket a világ fejedelme. Ebben a helyzetben visszaemlékeztek Jákóbra, Józsefre, Isten ígéreteire, és az Úrhoz kiáltottak. Áldott legyen az Úr, hogy még tudtak kiáltani.
Csodálatos, hogy az Úr megkönyörült rajtuk, meghallotta kiáltásukat és nem vetette szemükre, hogy korábban miért nem kiáltottak. A jólét idején miért nem keresték Őt, hanem lehajolt hozzájuk és megmutatta mindenkinél nagyobb hatalmát. Az addig csodált fáraó és egész látványos, és szíveket rabul ejtő birodalma összeomlott az élő Isten szolgája előtt. Ami megtörtént Egyiptomban, ma is megtörténhet. Ha a szívedet rabul ejtette a mai Egyiptom csillogása, kincsei és sztárvilága, de már megcsömörlöttél tőle, van számodra is szabadulás. Van szabadulás, mert van Szabadító! Ő ma is így szól: „Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat” (Példabeszédek 23,26)! Hallgass Rá és add Neki a szívedet idejében. Ha most Neki adod, akkor lehet, hogy megspórolhatod még a rabszolgasort is, ha benne vagy már, szabad lehetsz ismét.
A Zsidókhoz írt levél (10,1-7) pedig megmutatja számunkra, hogyan éljünk a szabadságunkkal. Úgy, ahogy Jézus tette. Felajánlotta magát az Atya számára, mint engedelmes gyermek: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat” (7). Ha ezzel a lelkülettel élek minden nap, jó irányban haladok, és a kísértéseket is le tudom győzni. Sőt, ez az igazi tanítványi lelkület, itt vagyok, azaz bármelyik pillanatban szól az Úr, rendelkezésére állok. Ha Ő szól, nincs más terv vagy akarat. Nem teszek úgy, mint gyakran a gyermekek, most nincs kedvem, hanem úgy cselekszem, mint Anániás, amikor Jézus megszólította: „Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram" (ApCsel 9,10). Légy kész, ma is hallani, amikor megszólít Urad, és mond Neki: itt vagyok, rendelkezésedre állok.
1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén! Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém!
2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret!
3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat, Idegen tájakon jár gyermeked.
4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése