| A |
zsoltáríró szívéből a mai rész elején (Zsolt 112,1-10) is egy halleluja fakad fel. Annyira tele van a szíve Isten iránti hálával, hogy dicséretmondásra szólít fel másokat is. Mintha azt mondaná, ha a belső szobátokban elcsendesedtek és eddigi életeteket szemlélitek, ti sem tehettek mást, mint, hogy dicséritek az Urat. Tegyük mi is ezt, csendesedjünk el Urunk színe előtt és idézzük fel az életünket, bizonyára találunk olyan epizódokat, amelyek az Úr munkájáról, áldott kegyelméről beszélnek, dicsérjük Őt érte.
Ha magam is visszagondolok, évtizedekkel korábbra, hála tölti el a szívemet, pusztán azért, hogy kegyelméből körülményeim, és akkori életmódom ellenére megismertette magát velem. Számomra felfoghatatlan, hogy kegyelmének részese lehetek, és én is szolgálhatok neki. Innen tovább haladva mindenütt felfedezhetem Uram lábnyomát, ha Ő nem hordoz, és nem gondoskodik, akkor minden másképp alakul. Ez a másképp lefelé mutató, hiszen a magam erejéből nem tudnék igazán ember lenni, sőt ma sem tudok, Jézus Krisztus munkája minden, ami pozitívumnak, áldásnak nevezhető bennem. Mindent Tőle kapok ajándékba, áldott legyen a neve! Dicsérjük ma is az Urat!
„Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban” (1.) Ezért száll fel szívéből dicséret az Úr felé, mert megtapasztalta, hogy aki komolyan veszi Isten törvényét (igéjét), és arra építi életét az boldog. Szíve örömmel van tele, amiért abban a kiváltságban részesült, hogy Isten népéhez tartozhat, így ismerheti az Ő beszédét. Számára öröm az ige olvasása, tanulmányozása. Nem muszájból, esetleg megszokásból veszi kézbe a Bibliát, hanem azért, mert nagy örömöt merít belőle. Felismerte szüksége van mindennap az igére, mert akkor fog jól látni, és jól dönteni, Isten útmutatást ad a számára, és amit, mond az mindig jó. A háttérben meghúzódhat a zsoltáros saját kudarca, így már nem a maga ötleteire, erejére épít, hanem egyedül az Úrra.
Elgondolkodtam, hogy vajon mi kell még a mai ember számára, hogy felismerje kudarcát és rádöbbenjen, nem élhet tovább Isten nélkül? Mikor vesszük már észre, hogy nem tudjuk éltünket megváltoztatni, nincs erőnk letenni a poharat, abbahagyni a dohányzást, új szókincset bevezetni, krisztusi életet élni?
Vannak, akik nagy baleset túlélői, mások súlyos betegségből épültek fel. Vannak, akiknek az orvosok nagy erőfeszítés árán tákolták csak össze az életét az alkoholizáló, önpusztító életmódjukat követően. Mégsem akarják komolyan venni, hogy csak kegyelemből folyhat tovább az életük. Számukra a bűn még mindig élményt, és büszkeséget jelent. Adja Urunk, hogy ők is megtapasztalják, Isten igéjének örömét.
Mi jelent szerzőnk számára örömet a Bibliában? Gondoljunk arra, amikor vásárolunk egy asztalt, amit darabokban szállítanak ki, és megpróbáljuk összeszerelni, milyen nehezen boldogulunk vele. Amikor azonban elővesszük a mellékelt összeállítási útmutatót, mindjárt könnyebben mennek a dolgok, minden a helyére kerül. Amikor készen vagyunk, örülünk, mert az útmutatást követve célt értünk, az asztal áll. Így vagyunk, amikor Isten igéjét használjuk életünk útmutatójaként, rádöbbenünk, ha komolyan vesszük és hozzá tartjuk magunkat, jobban alakulnak a dolgok, és előre haladunk a keskeny úton. Dávid is többször megtapasztalta Isten útmutatását, még a harcban is az Úrra figyelt, amikor ezt tette győzelmet aratott. Isten útmutatására figyelve mi is győzelmes életet élhetünk.
A 7. vers olvasása közben lelepleződött a bennem levő félelem. Nézzünk most magunkba, és valljuk meg az Úr előtt, hogy a Benne való hit ellenére, hányszor a félelem szorongatja a szívünket. Sok esetben mi is a rossz hírtől félünk, és ez mindig előre való félelem. Félünk, ha egy szerettünk úton van, és egy kicsit később ér haza a tervezettnél. remegve vesszük fel a telefont, nem –e rossz hírt fognak közölni. Szorongunk, amíg haza nem ér a gyermekünk és arra gondolunk biztos történt vele valami, vagy rosszak lesznek az orvosi eredményeink. Ha fáj valamelyik testrészünk, vagy szervünk mindjárt rosszindulatú daganatra, gyógyíthatatlan betegségre gondolunk. A zsoltáros azonban arról vall, aki bízik az Úrban, nem kell félnie a rossz hírtől, a rossz eseményektől. Ez nem azt jelenti, hogy Isten gyermekeivel nem történhet rossz, mert mi is testben élünk, és ezen a földön lakozunk, azonban „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Rm 8,28).
Aki bízik az Úrban, a munkájában is rendületlenül halad előre. Tisztában van azzal, hogy van ellenség, „az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Pét 5,8). de azt is tudjuk, hogy rövid pórázon van, rémisztgethet, de ártani nem tud, ha Urunkra figyelünk. A felénk rontó láncra vert oroszlánok közt annyi hely van, ami közt sértetlenül átjuthatunk. Boldog, aki kitart őket látva is, és nem hátrál meg.
Az újszövetségi igénkből (Zsid 9,15-22) a következő gondolatot emelem ki: „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (22). Ennyire komoly a bűn, nem lehet vele játszani, mert sokba kerül. A rendezésért, érvénytelenítéséért vért kell áldozni. A bűn egyetlen hatékony tisztítószere a vér. Semmi egyéb, sem jó cselekedet, adomány, vallásos életmód, nem tudja eltávolítani a bűnt a szívünkből, csak egyedül a vér. Nem is akármilyen áldozati vér, hanem Jézusé. „Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Pét 1,18-19). Bizony Istennek sokba került az én életem, a bűnből való szabadulásom, az üdvösségem: Fiának életébe. Ő volt az igazi, a tökéletes Bárány, az Ő vére minden bűnt eltöröl, aki ezt hittel elfogadja, egy új élettel dicsőítheti az Urat. Értékeljük az életünket, amely drága kincs Isten szemében, mindennél többet ér, és nagyon sokba került Neki.
Soha nem fél már a szívem
Soha nem fél már a szívem,
Soha nem fél már a szívem,
Soha nem fél már a szívem,
Mert velem van az Úr.
Nem volt nélküle boldogságom,
Ám most életem Véle járom
Kézen fogva vezet Megváltóm,
Ezért Róla zeng dalom.
Soha nem fél már a szívem
Soha nem fél már a szívem,
Soha nem fél már a szívem,
Soha nem fél már a szívem,
Mert velem van az Úr.
Jöjj, hát add a kezed testvérem,
Járjunk mind a kereszt fényében,
Éljünk boldogan, békességben,
Hisz odaát vár a menny!
Soha nem fél már a szívem
Soha nem fél már a szívem,
Soha nem fél már a szívem,
Soha nem fél már a szívem,
Mert velem van az Úr.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése