Tisztelet

A

 119. zsoltár a leghosszabb a Zsoltárok könyvében és mivel sok versből és így több kérdés ismétlődik benne így most csak néhány számomra fontos üzenetet szeretnék megosztani ezen oldalon keresztül. Az első tizennyolc verset olvassuk, most és mindjárt az elején meglátjuk, hogy az író számára a gyakorlaton, az Ige szerinti életen van a hangsúly. Nemcsak az számít, hogy milyen ismerettel rendelkezik valaki Istenről hanem, hogyan él a mindennapokban. Fontos-e számunkra az élet az, ahogyan a templom ajtaján kilépve viselkedünk. Mert bizony sokszor csak a templom küszöbig tart a keresztyénségünk. Az ajtón kívül visszacsöppenünk a világba és annak eseményeiről beszélünk, rég elfelejtve, ami az igehirdetésben elhangzott. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a templomból hová vezet az utunk? Haza megyünk és tovább adjuk, amit kaptunk, vagy a kocsma felé vesszük az irányt, ahol mindent kimos belőlünk az ottani légkör, és betölti szívünket annak a világnak a zaja?

A 9. versben egy kérdést intéz a zsoltáros Istenhez: „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú?”  Engem ebben az fogott meg, hogy a zsoltáros tisztán akarja tartani az életét. Ma, mennyire nem fontos ez, sok  mocsok szennyezi be a szívünket, engedjük, hogy tisztátalan tartalmak zúduljanak életünkbe. Ő azonban felismerte, hogy nem kötelező ennek így lennie, nem muszáj sodródni az árral, ezért az Úrtól kér tanácsot. Számodra fontos-e a tisztaság és teszel-e érte? Kérdezed –e Istent, hogyan lehet az adott helyzetben, a kísértések közepette tiszta, Neki tetsző életet élni?

A válasz: „Úgy, hogy megtartja igédet.”  Ezt a választ a zsoltáros maga találta meg. Rájött, hogy Isten ideadta a választ, a megoldást az Igében, csak kézbe kell venni, olvasni és kutatni, akkor megtaláljuk.  Az Isten Igéje az a szérum, ami megoltalmaz a bűn fertőzésétől. Szívembe rejtettem (zártam), beszédedet. Az Igét nem elég hallgatni, hanem engedni kell, hogy átjárja a lényem, hogy bennem legyen, mint a víz a szivacsban és akkor irányítani, és gyümölcsöt teremni fog. A szívem lehet Isten szántóföldje, amely befogadja a vetőmagot, az Igét és ennek nyomán termővé válik az életem

A Zsidókhoz írt levél mai részében (11,7-16) megragadott, hogy Noé úgy tisztelte Istent, hogy megtette, amit mondott neki. Pontosan megcselekedte akaratát, vagyis engedelmeskedett Neki. Az igazi tisztelet nem pusztán szavakból áll, hanem engedelmességben, tettekben nyilvánul meg. Akkor tisztelem Istent, ha mindennap keresem akaratát, majd amit mond, azt maradéktalanul megteszem. A tisztelet, mindig tettekben nyilvánul meg.

Isten áldásával.