Sóvárogva

A

 81-96 versek vannak soron a 119 Zsoltárból, megtudjuk belőle, hogy az embernek nem elég csak testi jólétéről gondoskodnia, hanem lelke szükségleteit is meg kell elégíteni. Ha elhanyagoljuk lelkünket, ránk omlik belső világunk és idegrendszerünk, egész életünk beleroppan az elhanyagolt részünk jelzésébe. Komolyan kell venni, hogy a világ semmilyen java és értéke a lényünket nem tudja táplálni, ha minden földi jóval bírunk is, is lényünk (szívünk), üres marad. Egy idő után a lélek segítségért kiált. A zsoltáros úgy érzékeli, hogy lelke sóvárogva várja Isten segítségét, szabadítását. A léleknek elege van abból, ahogyan élünk, és szabadulni akar belőle. Lényünk mélye másra vágyik. Észre veszem-e jelzéseit? Mire vágyik a lélek? Isten közelségére, szavára, mert számára ez az igazi táplálék.  Sóvárog a lelkem, írja a szentíró, ami utal arra, hogy az ő korában a sónak jelentős szerepe volt. Hűtőszekrény hiányában só tartósított, megőrizte a romlástól a húst, másrészt ízt adott az ételnek, fogyaszthatóvá tette. Ezért sóvárog a lélek, mert az ige őrzi meg lelki egészségünket és őriz meg a bomlástól, a rothadástól. Ami igaz a lélekre, igaz a közösségre és a társadalomra is. Csakis Isten igéjének a társadalomban való jelenléte óvhat meg a bomlástól a széthullástól. Ma nagyon érződik az ige, a hiteles élet jelenlétének a hiánya, vagy a nem vállalása, azért bomlanak fel családi kapcsolatok, értéktelenedik az ember élete. A só ízt is ad, nélküle ízetlenné válik az életünk. Nem véletlen mondja Jézus a tanítványairól: „Ti vagytok a föld sója” (Máté 5,13).  Sóként állít az Úr a világba, vállald hát ezt a szerepet, tartósíts, ízesíts, és ne féltsd magad az elolvadástól. A só sem látszik az ételben, csak érződik jelenléte.

A zsoltáros Isten igéjében látja a megoldást, belőle várja a vigasztalást. Ahhoz, hogy mindez valósággá váljon, rendszeresen kell olvasni a Bibliát. Ezt a kis mozdulatot és fáradtságot a magam érdekében nekem kell megtenni. Isten megtette a nagy utat, mennyei világából Jézus Krisztusban a földre jött, azonban a kis utat a magam életétől Hozzá nekem kell megtennem.

„Hány napja van még szolgádnak” (84)? Olvassuk igénkben. Vajon hány napunk van még? elgondolkodtunk-e ezen? Tulajdonképp csak azt tudjuk, hogy a mai napunk van, ezt megkaptuk, de már azt sem tudjuk a végére érünk-e. Hány napunk van még arra, hogy kézbe vegyük és olvassuk a Szentírást, hogy komolyan vegyük Isten kegyelmét. Ma, ha hallunk róla, vegyük komolyan, ha van Bibliánk, vegyük a kezünkbe és olvassuk alázatos imádkozó szívvel.

Az elmúlt napokban, az Újszövetségben régi idők áldott személyeiről olvastunk. Láttuk hitbe végbevitt hatalmas tetteiket, most azonban rólunk van szó. Mai igénk azt kéri, forduljunk magunk felé, nézzük meg, hol tartunk, majd Nézzünk Jézusra. ne csak csodáljuk a régieket, hanem kövessük hitüket. Nekünk is rendelkezésünkre áll a hit csatornája a Szentlélek ereje és jelenléte, vegyük komolyan, éljünk Vele.

Mi akadályoz abban, hogy mi is a hit óriásai legyünk? A szentíró szerint terheink az akadályok. Pedig már Keresztelő János felismerte, hogy Jézus Istennek az a Báránya, aki magára veszi és hordozza bűneinket, terheinket (Jn 1,29).  Mi azonban ragaszkodunk hozzájuk, így leterhelődőnk és nem tudunk futni a versenypályán, mert teherrel a hátunkon csak vánszorogni lehet, futni azonban nem. Mivel ragaszkodunk problémáinkhoz, sokszor még bűneinkhez is, így állandóan önmagunkkal vagyunk elfoglalva. a sok aggodalmaskodás és gond megakadályoz abban, hogy Jézusra figyeljünk, így történt ez Mártával is (Lk 10,41). Az Úr pedig felhívja a figyelmét, „kevésre van szükség, valójában csak egyre” (Lk 10,42). Mintha azt mondaná az Úr Jézus: gondjaidat, terheidet hagyd rám, és gyere, ülj ide mellém, figyelj Rám, töltődj fel igémmel és végezd azt, amit rád bízok.

Ha nem hallgatunk Urunkra és ragaszkodunk dolgainkhoz, akkor csak önmagunk körül forgunk, és ebbe hamarosan belefáradunk, és elcsüggedünk.  

Az író terápiát is javasol számunkra, hogy ne csüggedjünk el. Ne gondoljuk azt, hogy a mi helyzetünk a legnehezebb, ne boruljunk ki minden apró bosszúságtól, hanem inkább megerősödve lépjünk tovább.  Mi a terápia? Gondoljunk a szenvedő Úrra. Szemléljük naponként a kereszten szenvedő Jézust, lássuk meg a töviskoronás főt, és jusson eszünkbe, hogy Ő bűntelenül, értem szenvedett. Ha látom az értem és helyettem gyötrődő Jézust, akkor másképp látom életem dolgait is. Ha elromlik az autóm, hálát adok, hogy van minek elromlania, letörik a cipőm sarka, megköszönöm, hogy van cipőm, felidegesítenek a munkahelyemen, hálát adok, hogy van még munkám. Ha nehezen tudom kifizetni a lakásom rezsijét, hálát adhatok, hogy van még hol lehajtani a fejem és nem vagyok hajléktalan. A megoldás minden helyzetben, nézz Jézusra, nézz Rá mindig, most is.

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.