Halleluja

F

olytatjuk a Zsoltárok olvasását, és ma már a 113. van soron. „Milyen meglepő”, ez is hallelujával kezdődik. Bár így kezdődne minden napunk, és így folyna egész életünk, pillanatnyi helyzetünktől függetlenül. Áradna a dicséretmondás friss folyama szívünkből. Hogyan lehetséges mindig dicsérni az Urat? Igénkből meg kell látni, hogy ez nem liturgikus elem, hanem Isten jelenvalóságának megtapasztalása. A zsoltáros szívét az Úr tölti be, csordultig van Isten szeretetével a szíve, és ez túlárad. Akivel, amivel tele a szívünk, arról tudunk áradozni. Amikor megszeretünk valakit, szívünk tele van az iránta való szeretettel, és ez még az állapotunkra is kihat. Így tudott Pál a Filippi börtönben is énekelni.  Szívét Jézus töltötte be, az iránta való szeretete erősebb volt az őt ért sérelmeknél és szenvedéseknél.

Amennyiben a mi szívünkben is túlcsorog az Úr iránti szeretet, másképp látjuk nyugdíjas éveinket, egyedüllétünket, betegségünket, feladatainkat. Helyzetünk mindjárt bizonyságtétellé válik más szenvedők, helyüket keresők számára.

Istent azonban nemcsak szavainkkal, magatartásunkkal dicsőíthetjük, hanem a ránk bízott feladatok elvégzésével. De, itt hangsúlyos, nem a magunk választotta feladatok, mert azok elvégzése nem biztos, hogy Isten dicsőítését eredményezi, mert azt mondják, képességeink predestináltak rá. Jézus a főpapi imádságban így szólt: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem” (Jn 17,4). Amikor Dávid legyőzte Góliátot, mindenki Istent dicsérte, mert nyilvánvaló volt, hogy ez Dávid képességeit meghaladó tett volt. Amikor azt végezzük, amit Urunk ránk bízott, akkor dicsőítjük Őt.

Mennyire látja szerzőnk az Úr mindenekfelett valóságát, Ő nem hasonlítható senkihez, mindenkinél hatalmasabb és különb. De azt is tudja, hogy Isten figyelemmel kíséri az ember életét. Fontos számára, hogy az elnyomottak, kisemmizettek, megnyomorítottak felismerjék szeretetét, segítőkészségét és így Hozzá forduljanak. Jézus Krisztusban valósította ezt meg. A legnyomorúságosabb helyzetben élő is bizalommal fordulhatott Hozzá. Megérintette még a leprást is, jelezve, hogy fontos a számára, és helyre kívánja állítani életét. A kisebbrendűségi érzésektől szenvedők lelkét is meggyógyítja, amikor megáll mellettük, mint a 38 éve beteg ember mellett, a Bethesda partján. Számára ez a mindenki által elhagyott, mindenki által reménytelennek tartott ember is fontos. Én is fontos vagyok a számára, még ha már én is lemondtam magamról. Nézz Jézusra és ne keseredj el, Ő az idős Anna és Simeon szolgálatait is értékelte, őket is fontos építőelemként kezelte Isten országában.

A Zsidók 9,23-28 hangsúlyozza azt, amiről már többször is volt szó, de úgy látszik, ezt nem lehet elégszer hallani és nem lehet megunni. Mármint, hogy Jézus azért jött, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Amit más nem tud megoldani, azt Ő egyszer s mindenkorra megoldotta. Az én feladatom bűnbánattal Elé vinni bűnös életem, és Ő eltörli azt. Amit Ő eltöröl, az többé nincs, úgy, mint ahogy a tábláról letörölt írás sem létezik többé, így már nem is olvasható. Ez pedig azt jelenti, ami nincs, azzal nem lehet foglalkozni. Ezáltal önmagam számára is lezárhatom a múltat, még ha sötét is. Ha Ő megbocsátott, én se vádoljam magam, de ne vádoljam a másik embert sem.

Azért fontos ez, mert egyszer az Úr elé fogunk állni ítéletre. Ezt komolyan kell venni, ezért már most tegyem le bűneim, és várjam vissza Őt. Az Írás hangsúlyozza „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak” (Zsid 9, 27). Fel kell készülnünk a halálra, ne engedjük magunkat megtéveszteni. A halál tény, akkor is, ha ellenség, ezért ne gondoljuk, hogy ezt a valóságot megszüntethetjük kozmetikai szerek használatával, orvosi kezelésekkel vagy különféle beavatkozásokkal. A halált egyedül az Úr Jézus győzte le, feltámadása által. Aki benne hisz, nem biztos, hogy a meghalás folyamatát elkerüli, de biztos, hogy Vele mehet a halálon keresztül az Életbe. Számunkra a halálos ágy az örökélet szülőágya lehet.

1. Áldjad lelkem, áldjad életem, mindig áldjad az Urat!

Hálaének drága illata az, ha szívedből fakad.

Refrén: Minden reggel, délben, vagy ha jő az est, szálljon hálaáldozat.

Áldjad lelkem, áldjad életem, mindig áldjad az Urat!

2. Krisztus Jézus, Isten Szent Fia elhagyta dicső honát,

És mint bárány, mert úgy szeretett, értünk adta önmagát.

Refr.

3. Irgalmas és kegyelmes az Úr, vétkeinkre nem tekint.

Nem cselekszik és nem is fizet Ő a bűneink szerint.

Refr.

4. Ismer minket és emlékezik, tudja, hogy porból vagyunk,

Ám előtte bűnbánó szívvel mindig leborulhatunk.

Refr.

Isten áldásával.