Örömmel az Úr házában

M

i is folytatjuk zarándoklatunkat (Zsoltár 122), a mennyei Jeruzsálem felé. Egy lépcsővel (nappal) közelebb kerültünk, ahhoz a naphoz, amikor majd belépünk ajtaján. Örülünk-e ezen? Vagy bosszúság van a szívünkben, hogy egy nappal öregebbek lettünk? Milyen jó, ha öröm van a szívünkben, mert akkor látjuk a célt, a helyet ahová tartunk.

Egy másik kérdést is előhozott igénk, mégpedig, hogy örülök-e amikor mehetek az Úr házába, a gyülekezetbe? Örömet jelent-e számomra az istentisztelet, vagy csak egy alkalom, amit valahogy ki kell bírni, aztán majd jönnek a számomra fontos és örömteli események? Jó, ha öröm tölti be a szívünket, mert akkor azért megyünk, hogy azzal legyünk, akit szeretünk. Úgy vagyok jelen, hogy az Úr Jézus vonz, aki előbb szeretett engem, és én a jelenlétemmel válaszolok szeretetére.  Megyek, mert élővíz árad szájából, és én szomjazom ezt a vizet.

A templom összetartó erőt jelentett Isten népe számára, mert közösen magasztalják az Úr nevét. Számunkra is a gyülekezet jelenti az összetartó erőt, ott együtt dicsérhetjük Urunkat és ez erőt ad. Feltöltekezhetünk mennyei energiával, ami majd a mindennapi életben visz előre, és lendületessé teszi tanítványságunkat. Bizony sokszor pont a dinamika hiányzik életünkből. Gyakran alig vonszoljuk magunkat, és keressük azokat a szereket, amelyek serkentőleg hatnak majd ránk, hogy képesek legyünk tartani a tempót. Ez bizony nem jó bizonyságtétel, mert azok is tudják vonszolni magukat, akik Krisztus nélkül járnak. Nekünk pedig az az ígéretünk van, hogy: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40,31). A Kecskeméthy fordítás szerint pedig, „akik az Urat várják, erőt váltanak.”  Mintha azt mondaná a próféta, hogy akik az Úrra várnak, Tőle várják az erőt, azok magasabb sebességi fokozatba kapcsolnak. És ha ez megtörténik, akkor az a feladatunk, hogy erről vallást tegyünk, és elmondjuk, én az Úrban való bizalom által újultam meg.

Jeruzsálem falain belül milyen sok áldást várnak a zarándokok. Mennyire más annak a városnak az atmoszférája, más településekhez képest. Mi ennek az oka? Az, hogy jelen van az Úr. Elgondolkodtam vajon a mi falainkon belül is ilyen áldás, ilyen atmoszféra található? Bizony gyakran nagyon rossz levegőjűek a közösségeink, mert a világ gyűlölsége, irigysége, hatalmi harca, gonoszsága beszivárgott. Már nem a hajó van a vízen, hanem a víz a hajóban és ez nem jó.

Békesség (7), csendesség (Károli)legyen falaidon belül. Van-e békesség, csendesség szívünkben és lakásunkban, gyülekezetünkben? Tudok-e még csendben lenni és várni az Úrra? Nagy ajándék az elcsendesedés, mert utána más lelkülettel, másmilyen ábrázattal veszünk részt munkánkban.

Jót kívánok neked! – Zárja le a zsoltáros ezt a néhány verset. Aki Jeruzsálem falain belül Isten lényének atmoszférájába kerül, az tud jót kívánni, másik embernek és az egész közösségnek. Végezze el az Úr szívünkben, hogy jót tudjunk mondani és cselekedni az Ő nagy dicsőségére.

Végére értünk a Zsidókhoz írt levélnek (13,18-25). vajon ezzel mi is letudtuk végre ezt a nehéz, ám sok kincset tartalmazó írást, vagy felszedegettük és elraktároztuk azokat. Csendességünkben tegyünk egy próbát, és idézzük fel a levelünkből kapott áldásokat. Ha megpróbáljuk, kiderül, hogy mi ragadt meg bennünk. Hiszen csak akkor előresegítő az ige olvasása, ha beépül gondolkodásunkba, egész lényünkbe és így formálja magatartásunkat. A szerző felszólítja olvasóit, hogy imádkozzanak értük. Azt gyakran olvastuk a többi levélből, hogy a szerzők imádkoztak olvasóikért, mert tisztában voltak annak fontosságával. Mostani olvasmányunkból kiderül, hogy fordítva is igaz. A levélírójának, a gyülekezet vezetőinek, szolgálattevőinek is szükségük van a közösség imádságaira. Ima szolgálat nélkül, nem lehet eredményes és áldásos, sem az életünk, sem a szolgálatunk. Talán azért nem látjuk az evangelizációk hatásait sem, mert gyenge az imádságos háttér, pedig az készítheti meg az ige számára a talajt. Az imádság lehet az eke, amely beforgatja a magot a földbe. Adjon az Úr sok ilyen eke szolgálatot végző testvért gyülekezeteinkben.

Megtudjuk még, hogy a feltámadott Úr Jézus, a mi pásztorunk. Engedjük, hogy kézbe vegye életünket és formálja, gondozza. Bizony sok munkára van szükség ahhoz, hogy szívünk minden jóra készséges legyen. Mennyit kell foglalkoznia velünk, amíg végre az Ő akaratát leszünk hajlandók cselekedni. Mindig van saját akaratunk, mit tűzzel-vassal keresztül szeretnénk vinni, de ez nem azonos Urunk akaratával. Végezze el, hogy mindig meg tudjuk különböztetni az Ő akaratát, és ha már felismertük mit kíván Urunk, akkor tegyük is.

Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
2. Ha este száll reám S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.
3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda - Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
4. Álomlátás után Hajnal ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!
5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!