A 110. zsoltár egy kicsit nehéz a számunkra, különösen az első vers. Annyit megállapíthatunk, hogy az Úr Jahve, Izráel Istene, az én Dávid. az ő Ura, aki Jahve jobbja felől ül, a Messiás. Az újszövetség bizonyságtétele szerint pedig a Messiás, Jézus. Ebből üzenetté vált a számomra az a gondolat, hogy még Dávidnak, Izráel királyának is van Ura. Isten kijelentette a számára, hogy van gazdája neki is, akinek felelősséggel tartozik. Sokan gondolják úgy, hogy nem tartoznak senkinek számadással, a Szentírás azonban elmondja, hogy ez nem igaz. Ne engedjük magunkat becsapni, mert Jézus Krisztus királyok Királya és uraknak Ura. Ez a felismerés alázatra és a másik ember megbecsülésére nevel. Ezt hangsúlyozza Pál apostol is a Kolossébeliekhez írt levelében: „Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben” (4,1). Mennyivel más töltésűek lennének kapcsolataink, ha ezt az igét komolyan vennénk. Megszűnne a felsőbbrendűségi érzés, és tudnánk a másik felé szeretettel szolgálni, amint az Úr Jézus is tette, a lábmosás alkalmával.
A Zsidókhoz írt levél mai szakasza (9,1-7) azt a kérdést intézi hozzánk, hogy a rend, vagy a rendetlenség irányítja-e az életemet? Mi a jellemző minden napjaimra, és istentiszteletemre, a rend vagy a rendetlenség: Isten a rend Istene és ez az első szövetségben is meglátszott. Amíg ebbe rendbe simult Izráel, addig jól mentek a dolgai. Amikor azonban rendetlenné vált, kiesett rendből, romlás állt be életük minden területén. Jézusnak is rendvolt az életében. Ez az Atya akaratára való hangolódásában tükröződött igazán. Amikor testvérei Jeruzsálembe akarják hívni az ünnepre, mondván ott is tegyen csodákat, akkor így utasítja el: „Az én időm még nincs itt” (Jn 7,6). Adja az Úr, hogy mi mindig világosan lássuk, mikor mire jön el az időnk.
Megtudjuk még, hogy a főpap évenként egyszer mutatott be vérrel áldozatot önmagáért és a nép bűneiért. Bűnbocsánat csak vér által lehetséges. Ezért kellett Jézusnak a kereszten megáldoztatnia, mert az Ő vére törli el bűneinket. Minden bűnünkért eleget tett, és ezt az áldozatot nem kell megismételni. Áldott legyen érte, Urunk.
Én csodálva, imádva nézek a kegyelme tengerébe,
és hallgatom édes örömmel, mit róla szól s mond az ige.
Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám;
a bizalmam ebbe vetem, reményem a Krisztus csupán.
Ó, mily sok időt veszítettem, és nyögtem a terhek alatt;
de hogy magam őneki adtam, lelkemről a súly leszakadt.
Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám;
a bizalmam ebbe vetem, reményem a Krisztus csupán.
A hű keze szívemet érte: ím, meggyógyítalak most én;
s én megfogtam ruhája szélét, és szent erő áradt belém.
Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám;
a bizalmam ebbe vetem, reményem a Krisztus csupán.
Most vélem a béke királya, ő vezeti lépteimet,
s oly drága az ige az ajkán: a békém adom teneked.
Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám;
a bizalmam ebbe vetem, reményem a Krisztus csupán.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése