2010. november 17., szerda

Névtelen óriások


M
ilyen felemelő, ha egy napnak a végén elégedett és békés szívvel állunk az Úr elé, megvallva, ma is jót tettél szolgáddal.  Mennyi alázat és hála csendül ki szavaiból, az Úr szolgájának látja magát, ezért nem követelőzik, sem nem háborog, mert megtapasztalta, hogy, amit Isten ígért azt megcselekedte. Vajon nem az e a mi problémánk, hogy nem az Úr szolgájának tartjuk magunkat? Egy szolgának nincsenek nagy igényei és elvárásai, nem maga körül forog az élete, hanem Ura akaratát lesi, és tudja, hogy Ő majd gondját viseli. Amíg a zsoltáros Isten parancsát teljesíti, az Úr gondoskodik róla. Így beszélt övinek az Úr Jézus is: „keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. A ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (Máté 6,32-33).
A zsoltáros ebben a szakaszban (119,65-80) szomjas szívvel kéri Istent, tanítsa, mert többre vágyik. Nem elégszik meg Isten és igéje felszínes ismeretével, hanem az Írás mélyére szeretne jutni. Sőt Isten tanításán keresztül akarja megismerni az életet és önmagát.  Rádöbbent ez az ember, hogy nem ért az élethez, nem elég saját tudására és tapasztalataira támaszkodni, mert úgy könnyen elakad az élete.  Mi önmagunkban kevesek vagyunk, itt kezdődik az alázat. Mennyire szükség is van ma erre a felismerésre, én kevés vagyok az élet dolgainak megismerésére, ezért nyitott szívvel fordulok ahhoz, Akitől származik az élet, a zsoltáros élete (73), Aki, maga az Élet.
Azért vágyik, most Isten tanítására, mert nyomorúságba jutott a saját tervei miatt. A Kecskeméthy fordításban így olvassuk a 67. verset: „Mielőtt megaláztattam, tévedtem”. Elismeri tévedését és rossz döntését. ez már szinte bűnbánat, de önmagában is nagy dolog, hiszen ma látjuk, hogy az egyik legnehezebb feladat, kimondani: tévedtem. Sok válság megoldódna, ha becsülettel kimondanánk, azért alakult ki ez a rossz helyzet, mert tévedtem és mindez tévedésem következménye. Milyen nehezen mondta ki Jónás is: „Tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok” (Jónás 1,12). Csak egy szó „tévedtem” mégis milyen nehéz kimondani, pedig ha megtesszük, csendesedik a vihar, elindulunk a mélységből felfelé. Tanítani is csak azt lehet, aki felismeri, majd beismeri tévedését.
Tetszett a szentíró kérésében, hogy az „ízlés és tudás szépségére” (Kecskeméthy) szeretne eljutni. Bizony sok mindenben kificamodott az ízlésünk. Aki ezt a csodálatos világot megalkotta annak, jó az ízlése, Ő tud megtanítani a jó ízlésre. Nagy szükségünk van ennek megtanulására. Nem tudunk jól viselkedni utcán, közösségben, nem tartjuk szem előtt, hogy nem minden tartozik másokra, és nem igazán ügyelünk arra, hogy mások életkedvét ne vegyük el viselkedésünkkel.  
Megdöbbentő, talán taszító és berzenkedésre késztető a következő gondolat: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért” (71). Tiltakozunk ellene, hiszen mi úgy látjuk, hogy a minket ért baj, és nyomorúság az nem jó. Valóban nem jó semmilyen betegség, szenvedés és tragédia, azonban Isten ezt is a javunkra tudja fordítani. Ha a minket ért nyomorúság megállít rohanásunkban és elcsendesedésre késztet, a csendben pedig találkozunk az Úrral és felismerjük akaratát, akkor az a nyomorúság javunkra szolgál. Hányan voltak az Úr Jézus idejében, akik betegségük, elromlott életük következtében jutottak el az Úrhoz. A Vele való találkozás során testben és lélekben is meggyógyultak, helyreállt az életük. Halottam olyat, amikor valaki a szabadulása után megköszönte alkoholizmusát Istennek, mert meglátta, ha minden rendben zajlott volna le az életében, nem ismerte volna meg a kegyelmet.
Folytatódik a hit hőseinek sora (Zsidók 11,36-40) névtelen óriásokkal, akik a maguk társadalmában, az emberi szemek számára törpék voltak. Nem emberi tulajdonságaik, fizikai erejük, okosságuk révén emelkednek mégis ki a többiek közül és marad meg az emlékezetben mindaz, ami tettek, hanem Istenbe vetett hitük által. Isten ereje áradt be a lényükbe a hit csatornáján keresztül ez által felül tudtak emelkedni gyengeségükön, és minden korlátjukon. Tulajdonképpen üres edényként álltak az Úr elé és várták, hogy feltöltse őket, és amikor ez megtörtént elindultak, hogy a kapott élő vizet tovább adják.
A sor valóban folytatódik, mégpedig az újszövetségi tanítványok által. Az élet vize az egész akkori világot elárasztotta, átformálta a római társadalmat, és sok ember személyes életét. Megtapasztalták, hogy a saját életmódjuk, természetük helyére új isteni természetet kapnak, más emberekké lesznek. Ezek a szívükben más emberek formáltak át a Római birodalom népeit is. Tehát nem a társadalom formáját, hanem annak szereplőit változtatták meg, és ez az igazi változás. Egy svájci pszichológus is alátámasztja a fenti gondolatot, amikor így ír: „Egy társadalom életének külső, látható viszonyai megváltozhatnak. De ha az emberek belül ugyanolyanok maradnak, mint előtte voltak, valójában semmi sem történt.”  Az emberek belső változását a kegyelem tudja elvégezni.
Ezek az emberek társaik megváltozásáért, újjászületéséért készek voltak nagy árat fizetni. Vajon nekünk mit bír el a hitünk, mennyit vagyunk képesek vállalni Isten országa ügyéért, az evangélium terjedéséért? Azok tudnak rendületlenül előre haladni, a hit versenypályáján, akik látják a célt, azt a jobbat, amiről Urunk gondoskodott, amit övéi számára elkészített. Amit majd ezekkel a szavakkal ad át számukra: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám” (Máté 25,34-36).

Mélyen meghajlok ím színed előtt.
Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!
Mester, előtted a porba esem,
Mindenbe' mindenem légy Te nekem!
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!

2.

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,
Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!
Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,
Ámde tudom, hogy meghallod imám.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!

3.

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,
Míg csak Elédbe nem érek, Uram;
Hordva keresztem a lábad nyomán,
Mennyei dics jön a szégyen után.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése