2010. november 14., vasárnap

Az áldott Orvos

S
ajnos ma is estére maradt a mai igéhez kapott gondolataim papírra vetése. Remélem azonban, hogy lesznek, akiknek még így a nap végén segít majd mérlegre tenni az elmúlt napokat, és feltöltekezni a következő hétre. A 119. Zsoltár mai (17-32) szakaszából először a 18. versből kaptam üzenetet. Megértettem, hogy Isten igéje csakis az imádkozó lélek előtt nyílik meg.  Imádságos lelkület nélkül csak egy könyv marad a sok közül. A zsoltáros is imádkozik, kéri az Urat, hogy nyissa meg szemeit, amikor az igét olvassa. Mi is forduljunk Hozzá, mielőtt nekikezdünk a Biblia olvasásának, és közben is az imádság lelkülete hassa át szívünket és értelmünket. Mert egyedül csak a Szentlélek képes feltárni az ige mélységeit, megláttatni Isten számunkra aktuális üzenetét.
A 27. versben pedig azt kéri, hogy Isten értesse meg vele utasításai célját. Vagyis felismeri, hogy Isten nem a levegőbe beszél, nem is csak azért, hogy gyönyörködtesse lelkünket, hanem azért mert konkrétan a számunkra akar mondani valamit. El akar érni az életünkben valamit az igén keresztül. Mindig céllal küldi igéjét, így olvassuk Ézsaiás könyvében: „nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs 55,11). amikor olvasom vagy hallgatom, az igét mindig fel kell tennem a kérdést, mit akar vele Isten elérni, mi az, amit el kell végeznem?
A 28. vers a Károli fordításban így hangzik: „Sír a lelkem a keserűség miatt”.  A zsoltáros elismeri, hogy van olyan helyzet, amikor a lelke sír, vagyis rámutat arra, hogy bizony a lelkünk mélyén gyakran más tartalom van, mint ami kívülről látszik. Mások előtt úgy tűnik, minden rendben van, de belül a szív fáj. Hány házasság mutat kifelé boldog kapcsolatot, de belül ott a meg nem értés, a szeretetlenség fájdalma. hány idős ember lelke kesereg gyermekei hitetlensége miatt. Annyira átjárja a fel nem dolgozott a meg nem osztott keserűség, hogy már aludni sem tud miatta. Az álmatlanság mögött, a lélek nyugtalansága, megterheltsége is meghúzódhat. A szentíró meglátja, hogy van orvosság erre az állapotra is, mégpedig az igében. Soha ennyi orvosa nem volt a léleknek, mint napjainkban, azonban nem csökken a lelki betegek száma. Miért? Mert a lélek egyedüli orvosa az Úr Jézus krisztus. A belső problémákat megoldani, a szívet gyógyítani és teljesen helyreállítani, csak Ő képes. Ráadásul Neki elég csak egyetlen szó, mert szava ír, s gyógyító erő. Így könyörög az egyik énekünk szerzője is: „Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő” (512,6).
Az újszövetségi igében (Zsidók 11,17-22) Ábrahám életében láthatjuk az élő hit működését. Ez a hit teszi képessé a patriarchát egyetlen fiának (az ígéret fiának), az Úr számára való felajánlásra. Ami Ábrahámnak a fiúról való lemondást jelentette. Tehát, amit hosszú várakozás után megkapott, arról most képes lemondani, átengedni Annak, akitől kapta.
Hite által bízott Isten ígéretének beteljesedésében, felismerte, hogy ezt a beteljesülést, még a fia halála sem tudja megakadályozni. Isten kérésében hite próbáját látta, ami épp azt tesztelte, hogy képes –e elengedni és visszaadni Istennek, amit Tőle kapott. Ábrahám kiállta a próbát, mert kész volt elengedni szeretett fiát, Izsákot. Az Úr előtti csendben vizsgáljuk, meg, képes vagyok-e ha Isten kéri elengedni az általam szeretett személyt, vagy tárgyat, esetleg szolgálatot?  Vagy talán elengedés helyett vitába szállok vele, mert ragaszkodom hozzá? Sokaknak ezért válik a gyász reménytelenné, mert képtelenek elengedni elhunyt szerettüket. A bűn, a szenvedély is azért tud visszahúzni, mert nem engedtem el, nem szakadtam el tőle igazán.  Az Úr Jézus így mondja: „aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja” (Mt 16,25). Ábrahám meglátta, hogy Isten képes Izsákot feltámasztani, mert hatalmasabb a halálnál is. Ószövetségi ember létére, húsvéti hittel rendelkezett. Hiszem-e én a koporsó mellett, temetőben járva, hogy Jézus Krisztus feltámadott, győzött a halál felett? Mivel ezt hitte, megtapasztalta a fentebb idézett jézusi mondás igazságát, visszakapta Izsákot. Testvérem, ha elmered engedni szeretteidet, saját életedet, kincseidet Isten kegyelme által visszakaphatod megújult formában. Filemon is ezt élte át, bűnözőként vesztette el  Onézimusz nevű rabszolgáját, de újjászületett testvérként kapta vissza.  (Filemon 16-17)

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus; Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. :/: Megnyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
3. Kiszenvedt Bárány, tisztelet S dicséret néked, Jézus! :/: Te vagy a legfőbb szeretet, Csak érted égek, Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes örömmel hallgatom A te nevedet, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
5. Testvéreim, ó, jöjjetek, Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő útján járjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus. Trónjánál zendül énekünk E drága névtől: Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése