2010. november 12., péntek

Hit

A
 118. Zsoltár 19-29 verseit olvassuk ma. Az első versek szembesítenek azzal a kérdéssel, hogyan megyek az istentiszteletre? Fontos, hogy készüljek, hangolódjak az alkalomra, hiszen ott mennyei Atyámmal találkozok. Legyen a szívünkben, hogy Atyámmal nem találkozhatom akárhogy, nem állhatok elé, érdeklődés nélkül, vagy épp csak beesve, ne talán elkésve az istentiszteletről. Legyen példa számunkra Mária (Lk 10,38-42), aki félbehagyta saját munkáját és vállalta testvére haragját is, csakhogy az Úrral lehessen. Ügyelt arra, nehogy egy szó is a földre hulljon Jézus szavaiból.
A zsoltáros szíve szomjazik Isten igazsága után. Szinte zörget, és úgy sürgeti az őröket, hogy engedjék be az Úr házába. Jézus így szólt a Hegyi Beszédben: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Mt 5,6). Nem azért vagyunk fásultak, kiégettek, mert nem szomjazzuk, nem vágyunk az igazságra? Az ígéret ma is áll, Jézus tartja szavát, és aki kéri az élő vizet, annak ad ingyen.  Az igazság, az Ige ismerete nélkül, az utána való sóvárgás nélkül szolgálatra sem leszünk alkalmasak.
A 22, 23, 26 verseket az Újszövetség is idézi. Jézus Krisztusban látják beteljesülésüket. Ő az a kő, amelyet az építők megvetettek. Isten elküldte világunka egyszülött Fiát, és az ember nem fogadta be, hanem a keresztfára küldte. Azonban, akik befogadják, megtapasztalhatják, hogy Általa Isten gyermekei lesznek. Az Úr Jézus az a szegletkő, amely összetartja a széthulló félben levő életeket. Ahol széthullás, kapcsolatok felbomlása látható, az mind annak az eredménye, hogy a sarokkőt megvetve félredobták. Úgy gondolták nincs Rá szükség, vagy nem ismerték fel, hogy Ő az összetartó erő.
A 27. versben olvassuk: „Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot.” Ez a világosság Jézus Krisztus, Akit a szívünkbe engedve megtapasztalhatjuk, hogy múlik a sötétség. Aki ki nyitja lénye ablakait ahhoz bezúdul a fény, a bent lévő sötétség pedig eltűnik.
A Zsidók 11,1-6 a hit ajándékáról beszél. Elsőként megkell látnunk, hogy a szentírás beszél látható és láthatatlan világról. a látható világ az amelyikbe beleszülettünk és értelmünkkel illetve az öt érzékszervünkkel ismerhetünk meg. a láthatatlan világ is valóságos világ, Isten országa, amelyet a hit ajándékával (érzékszervével, Cseri Kálmán), ismerhetünk meg. Ez a érzékszervünk a bűnesetkor megsérült, majd teljesen visszafejlődött. Elképzelhetjük a hitet csatornának is, amelyet az ember elhanyagolt és így az évek múltával úgy feltöltődött mindenféle hordalékkal, hogy már szinte nem is lehet látni a medrét. Az Ige csodálatos üzenete, hogy Isten helyre tudja állítani, kérhetem Őt, amint az az apa is tette, amikor a tanítványok képtelenek voltak a fiát meggyógyítani. Így szólt az Úrhoz: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen” (Mk 9,24)! Van amikor pedig Urunk tisztogatja a betemetődött hit csatornát, mint tette Jairus esetében: „Ne félj, csak higgy” !
A 3. vers rámutat, hogy vannak olyan tartományai a valóságnak, amelyekről hit nélkül nem kapunk helyes, és teljes képet. Így a világot és önmagunkat is csak hit által érthetjük meg igazán.
A szentíró bemutatja hogyan használták hitüket az Ószövetség kiváló személyiségei. Mert a hitet arra kaptuk, hogy használjuk. Ábel például hite által látta meg, hogy Isten előtt bűnös, és hogy ezt el kell rendezni. Hit által ismerte fel,  a megfelelő áldozatot, azt ami  Isten előtt értékes. Nagy felismerés ez, mert Ábel rádöbbent, hogy nem nekem kell meghatározni, mit adjak Istennek, hanem  adjam azt mindenkor, amit kér. Ő ma már a szívünket, egész lényünket kéri. Kevesebbel, fél szívvel és élettel nem éri be.  

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet, buzduljon fel, neked
Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Lélekből, lelkesen kérni taníts!
Üdvözítőm te vagy, észt, erőt, szívet adj.
Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts!
Lásd gyengeségemet, erősíts engemet,
Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Jézus, te visszajössz: várni taníts!
Majd ha kegyelmesen nézed az életem:
Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése