Hiába

S

alamon zarándok éneke ez a Zsoltár (127). Látszik is benne az Ő gondolatmenete, hiszen amikor király lett első útja Isten elé vezetett. Világosan látta, hogy a Tőle kapott bölcsesség nélkül nem lesz igazán áldásos a tevékenysége. Nem tudott volna úgy is palotát építeni? De bizonyosan, azonban hiányzott volna a lényeg, Isten jelenléte, és ez észrevehető lett volna uralkodása alatt, mint ahogy az Úr jelenléte is meglátszott. Nagyon átélte ennek igazságát Dávid is, amikor szeretett volna templomot építeni, elsőre még a próféta is jóváhagyta a tervet. Isten azonban úgy tervezte, nem Dávid, hanem majd a fia építi fel az épületet. Dávid elfogadta Isten akaratát és nem akart mindenáron, Isten akarata nélkül cselekedni.

Ha Isten jelenléte és szeretete hiányzik az életünkből, akkor azt semmi nem tudja pótolni. Egy darabig el lehet nyomni az Úr utáni vágyat, de egy idő után ki fog ütközni a hiány. A gazdag ifjúnak is mindene megvolt, de Jézus felismerte lénye hiányát, azt, amit senki és semmi nem tudott megelégíteni, csak Ő. Ezért is vonzódott Hozzá, de a belső hiánypótlás árát nem volt hajlandó megfizetni. Ez is megdöbbentő, sok mindenre kifizetünk súlyos pénzeket, pedig ebben a világban minden elmúlik, mindent itt hagyunk. Az Úr Jézus által kínált új életért, Isten országa polgárjogáért, pedig nem merjük feladni a múlandót. Amikor a tanítványok úgy gondolták, hogy mindent elhagytak, akkor Jézus azt mondta nekik.  „Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet” (Mk 10,2 9-30).  Aki mindent odaad Jézusért, annak az atya mindent meg ad, amire szüksége van ebben a világban.  Az odaadottak százszorosát ígéri, üldöztetésekbe csomagolva, de amit Ő ad az az örökkévalóságban teljesedik ki. A jövendő világ értékei elmúlhatatlanok. A földi világ minden értéke hamar értékét veszíti és tönkremegy. Gondoljunk arra, hogy hányszor kellett a házunkat az elmúlt évek alatt tatarozni. Hányadik autónkat, mobilunkat, számítógépünket használjuk már.?

Mit jelent, ha az Úr nem építi a házat? Azt, hogy nem visszük elé terveinket. Nem kérdezzük, hogy az Úr is azt akarja-e, amit mi. Nem kérdezzük szükségünk van-e olyan nagy házra, a legújabb típusú autóra, a legmodernebb eszközre. Miben mutatkozik meg ennek a hatása? Mivel nem a megelégedettség és a hasznosság vezet sokakat, hanem a kor divatja, sokan átélik, hogy idős korukra a nagy ház fenntarthatatlanná válik.  Már nem öröm, amire fiatal korban büszkék voltak, hanem elhordozhatatlan teher. Bizony, ha az Úr nem építi a házat, hiába volt minden fáradozás.

Ha az Úr nincs jelen életünk felépítésében, megmutatkozik abban is, hogy Isten akarata csorbát szenved. Felborul az isteni rend, hat napon át dolgozz és végezd minden munkádat, de a hetedik napot megszenteld. Ennek figyelmen kívül hagyása, azt eredményezi, hogy sokan vasárnap is dolgoznak, fáradoznak, de mire munkájuk gyümölcsét élvezhetnék, megszűnik a békesség, felbomlik a házasság, vagy súlyos beteg vesz erőt az ilyen emberen. Miért történik meg mindez? Mert nincs feltöltődés. Csak fogyasszák, testi-lelki energiájukat, de nincs pótlás, utántöltés. A lélek csak az Istennel való naponkénti kapcsolatban tud feltöltődni. A lélek üzemanyaga Isten igéje, és az imádság. Ha az utántöltés nem történik meg, lemerül a lelki akkumulátor és ez a fizikai életben is jelentkezni fog.  A rendszeresen karbantartott életet nem fenyegeti az összeomlás, mert tudja, hogy az Úr gondoskodik övéiről.  „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem” (János 14,1).

A 3. vers megerősíti azt a gondolatot, hogy a gyermek Isten ajándéka. Ez azt jelenti, hogy aki átéli a gyermekáldást, az hálát adhat ezért a jutalomért. Másrészt igénk segít abban, hogy gyermekeinket Isten ajándékának tekintsük. Minden élet ajándék, még a fogyatékkal született gyermek is ajándék, csak meg kell látnunk benne azokat a kincseket, amelyeket Isten elrejtett benne. A helyes hozzá állás a gyermekváráshoz ez, az Úrtól kérem, és ha adja, hálás szívvel elfogadom. Nem én szelektálok, hanem akit kapok, őt fogadom e,l és várom, majd úgy nevelem, hogy egyszer a rám bízott élettel el kell számolnom. A gyermek nem az enyém, csak rám bízták, kölcsönbe kaptam az élet Urától.

Nincs konkrétan benne igénkben, de mégis benne van, ha valaki nem éli át a gyermekáldás ajándékát, az ő élete sem lesz kevesebb, Isten kezében ő is ki tud teljesedni. Az Úr más ajándékkal pótolja ki ezt a hiányt. Aki nem kapott gyermeket, azzal így van terve az Úrnak. Az a feladata, hogy megkeresse, mi az a terv, amit általa akar Isten megvalósítani.

Jakab levele (2,1-7) azt hangsúlyozza ma a számomra, hogy a Krisztusba vetett hit alaptermészete szerint nem személyválogató. Úgy ismerjük meg az Úr Jézust is az evangéliumokban, hogy mindenki odamehetett Hozzá, aki őszintén és igazán kereste Őt. Az élet mélységeiben levők és a magaslatokon élők is felkereshették. Nem Jézuson múlt, ha valaki nem találkozott Vele, hanem őrajta múlt egyedül, mert nem akarta Jézusban meglátni a Messiást, sem követni nem akarta.

Mai igénk leleplezi az ellenség módszerét, Aki személyválogatás címén épül be a gyülekezetekbe. Ma is hasonló helyzet állt elő, mint a levélíró idejében. Ahogyan akkor kísértést jelentett az „aranygyűrűs” személyek előtérbe helyezése, és az egyszerű ember háttérbe szorítása, úgy ma is megjelent ez a kísértés. Sőt azt tapasztalni, hogy több helyen le is győzte az Egyház tagjait. Az utóbbi húsz esztendő során helycsere történt, a szocialista időkben helytálló egyszerű földműves és munkásemberek háttérbe kerültek, és a helyükre az aranygyűrűs, titulusokkal rendelkező személyek lettek állítva. Ezt a helycserét azonban nem a hit életben való felnőttkorra való eljutásuk váltotta ki,  hanem legtöbb esetben, kizárólag az aranygyűrű és a titulus eredményezte.

Jakab ennek a szemléletnek a felülvizsgálatára késztet minket. Bárhol érvényesüljön is a személyválogatás, az ige azt üzeni, változtassunk ezen a gyakorlaton, mert szégyent hozunk Krisztus nevére. A keresztyén azt jelenti, krisztusi, krisztushoz hasonló, azonban a személyválogató magatartás, nem Krisztushoz hasonló viselkedés. Azért olvassuk és hallgassuk Isten igéjét, hogy azt komolyan is vegyük. Ahogy tegnap olvastuk: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat” (1,22).

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.