2010. november 4., csütörtök

Kegyelem korszaka

Zs
oltár 111,1-10, a szerző felszólít Isten dicséretére, majd ezt követően azonnal hálát ad az Úrnak. Tehát nemcsak elvárja, amint mi gyakran tesszük. Nagyok az elvárásaink másokkal szemben. Olyan dolgokat várunk el, aminek a megtételére képtelenek. Miért van ez? Azért mert elfelejtjük, hogy mi sem magunktól lettünk képesek másként élni, hanem az Úr kegyelme formált újjá, és ajándékozott meg Krisztusban új természettel.
A zsoltáros egész lényét viszi bele az imádkozásba, a hálaadásba. Tisztában van azzal, hogy Isten a fél szívvel, felszínes élettel, erőnk, időnk töredékével nem elégszik meg. Miért? Mert Isten sem félmegoldást készített számunkra, hanem tökéletes megoldást. A legtöbbet, egyszülött Fiát adta ebbe a világba, nekünk adta, hogy éljünk általa, éljünk vele.
„Nagyok az Úr tettei” (2), jó ezt felismerni, mert ez, új fajta látást ad életünk számára. Ha látom a cselekvő Istent, értelmet nyer az életem is. Akkor már nem véletlen születtem ebbe a korba, erre a helyre, mert itt és most van terve velem. Ezt a tervet kell megismernem és elfogadnom, általa teljesedhetek ki.
Ha belesimulok Isten atyai kezébe és jó akaratába, akkor nem fogom összekeverni a dolgokat. Hálás szívvel ismerem el, hogy minden jó, amit eddigi életemben tapasztaltam Tőle származik, az Ő ajándéka számomra. A defektes, elhibázott dolgok pedig az én saját tervem és életvitelem következményei. Gyakran magunknak tulajdonítjuk a sikereket, és büszkék vagyunk eredményeinkre, így kimarad a hálaadás. Hasonlók vagyunk kilenc lepráshoz, akik élvezték a megtisztult élet áldását és lehetőségeit, de vagy maguknak tulajdonították a gyógyulást, vagy természetesnek vették. Ha valami természetes, magától értetődő, akkor nem kell megköszönni. Az Úr azonban várja a hálás szívű tanítványokat.
Ellenben a kudarcokért, az életünk sötét oldaláért legtöbbször az Urat tesszük felelőssé. Nem kellene ennek így lennie. Miért? Mert a világunk Isten törvényszerűségeit mutatja. Amit vet az ember, azt aratja is. Amilyen programot feltelepítünk a számítógépünkre, csak azt lehet használni. Hiába akarunk levelet írni, ha csak zene lejátszó programmal rendelkezünk. Fel kell telepíteni a szövegszerkesztőt és akkor írni is fogunk tudni. Így van az életünk is. Ha magunk, gyermekeink számára az istentelen trágár beszéd, az Isten törvénye nélküli életet installáltuk, ne lepődjünk, meg és ne várjunk mást, mint ami van.  A Szentírás azonban üzeni, ha felismertük hibánkat, Hozzá fordulhatunk, Ő képes a rossz programot kegyelme által eltávolítani és Jézus Krisztusban egy új programot beépíteni az életünkbe. Ez a program már Neki engedelmeskedik és Őt dicsőíti.
Ez a bölcsesség kezdete, innen indul el egy új gondolkodás, Isten valóság, és az Ő akarata szerinti élet a jó megoldás az ember számára.
Tulajdonképpen ezt a gondolatsort viszi tovább a Zsidók 9,8-14, amikor hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus eljövetelével egy korszak lezárult, és egy új, a kegyelem korszaka kezdődött el. Milyen jó, hogy mi már a kegyelem korszakában élhetünk. Dicsérjük érte Urunkat. a régi korszak istentisztelete nem volt képes az embert gyökeresen megváltoztatni. Az áldozatok bemutatása után is maradt ugyanaz. Az újszövetségben Jézus Krisztus által már az egész embert helyreállítja az Atya. Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől, „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú” (Ézs 1,18). A bűnbocsánat által helyreállítja mennyei Atyámmal a megszakadt kapcsolatot. Most már a Szentlélek által élő víznek folyamai áradnak lényedből, amely tovább áramlik, tovább kell, hogy áradjon más életek felé, mert ha megakad nálam, megposhad. A poshadt víz viszont betegség forrása és terjesztője. Urunk áldjon meg, hogy az élet, a kegyelem, az Ő szeretete békessége áradjon és végezze világunkban, gyógyító helyreállító munkája, mert egyedül csak a kegyelem segíthet rajtunk. Nincs más megoldás, ezt bizonyítja jelenkori történelmünk is. Az óriási tudás és technikai fejlődés ellenére sem lett más az ember, és nem sikerült száműzni egyetlen évezredes problémát sem.

Milyen jó, milyen jó, milyen jó! Jézus áldott szava oly gyógyító, Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele, milyen jó, milyen jó, milyen jó! 
Szabadít, szabadít, szabadít! Többé bűn-bilincs engem nem szorít, Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek, Szabadít, szabadít, szabadít!
 Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség, Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket, Milyen szép, milyen szép, milyen szép! 
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre Ő hív, gyönyörű, Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át, Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! 
Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni: ez a cél, Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul, Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése