Panasz felfelé

A

 mai Zsoltárnak is (109,1-20) először a címét emelném ki. Pedig nem szokásom a címekkel foglalkozni, mert sokszor még köszönőviszonyban sincsenek a rész tartalmával. Most azonban úgy látom, fontos dolgot fogalmaz meg a mostani cím: „Panasz rosszakarók miatt”.  Dávid élete során sűrűn megtapasztalta az emberi rosszakaratot. Már apósa, Saul király is állandóan üldözte, sanyargatta, sőt az életére tört, mert nem tudta elfogadni Isten döntését. Dávid sem örült ennek a helyzetnek, őt is bántotta mindaz, amivel illetik, de nem vitte ki fájdalmát, keserűségét az utcára. Nem embereknek panaszkodott, hanem feltárja szívét az Úr előtt. Istennek mondja el, amit gondol ellenfeleiről, és Neki mutatja ki érzelmeit is.

Sokféle támadás éri, hazugságokat állítanak felőle, és ő ezekre nem reagál, nem vág vissza, hanem így szól: „de én imádkozom”. Számunkra is útmutató ez a magatartás: mielőtt reagálnánk, forduljunk az Úrhoz. Amikor a sátán, vagy akár emberek jó tanácsként a megtorlást javasolják, mi mondjuk: „de én imádkozom”. Ez a helyes magatartás Isten gyermekei számára, sőt, az imádkozás megoldást is kínál számunkra. Az imádság minden helyzetben jó megoldás, mert közben lehiggadunk, amint a negyedik zsoltárban is olvassuk: „Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le (Szela.)” (4,5)! Ez a gondolkozás az Isten jelenlétébe való elmerülést jelenti, amíg az Úrral beszélgetek, lecsillapodom, megtisztulok belülről, az ártó gondolatoktól és indulatoktól. A „szela” kifejezés pedig szünetet jelentett két versszak között, mielőtt tovább énekelnek, pihenjenek egy kicsit. Fontos gondolat ez számunkra is, amikor tele van a szívünk bosszúsággal és felgyülemlik bennünk a harag, mielőtt cselekednénk, tartsunk „szelát”, maradjunk csendben, az Úr előtt. Mennyi kellemetlenségtől és betegségtől megkímélnénk magunkat, ha az ige tanácsa szerint járnánk el.

Aki olvassa ezt a zsoltárt, mondhatja, hogy nem jól látom a dolgokat, mert bizony a szerző nagyon kemény szavakat használ ellenségeire, sőt még átkot is kér rájuk. Ez valóban így van, de ettől függetlenül a fentebb kifejtett gondolatok igazak. Miért? Azért, mert, jól figyeljük meg, Dávid indulattól túlfűtött szavait a belső szoba csendjében Istennek mondja el és nem ellenségei fejéhez vágja őket. Kiimádkozza magából a feszültséget, a haragot, és szinte felrobban, de ezt felfelé teszi. Számunkra is adott ez a lehetőség, lehet felfelé robbanni, mert utána lecsillapodunk. A bosszút, a megtorlást is Istenre bízza. Elmondja az Úrnak, ami a szívét nyomja, de nem cselekszik, nem tesz felebarátja ellen semmit. Minket pedig ezeknek az indulatoknak a megoldásában tovább vezet az Újszövetség, amikor Jézus szavait helyezi elénk: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Mt 5,44). Erre példa az Úr Jézus, amikor a kereszten imádkozott megfeszítőiért, bántalmazóiért, szidalmazóiért.  Az 1Péter levél pedig még hangsúlyozza is, hogy amit Jézus tett, az példa számunkra. „Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Pt 2,22-23)

A Zsidókhoz írt levél (8,1-5) szintén Jézusra irányítja figyelmünket. Ő főpap, akihez oda lehet menni minden problémánkkal, mert az atya jobbján ül, és esedezik értünk. Az Ő áldozata az egyetlen érvényes és bűntörlő áldozat. Még annyit megjegyeznék, ahogyan Mózesnek az Isten által megmutatott eredeti volt a minta a sátorkészítéshez, úgy vegyük komolyan, hogy számunkra is az egyetlen zsinórmérték az Ige. Az egyetlen hiteles életminta Jézus Krisztus élete. Őhozzá mérjük és szabjuk cselekedeteinket.

Járom a Jézus lábnyomát mind a sírig én,

Az égi Jeruzsálemből árad rám a fény.

Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel,

Felnézek hittel Jézusra: Ő sosem hagy el.

R.: Jézus hű barát, drága jó barát,

Gyermekeinknek hordja bánatát.

Bár vihar dúl ...

Nem vétem már el szem elől Jézus lábnyomát,

Nem térek ki a cél elől mellék útra át.

Szent igéje mindig bennem él: buzdít és vezet

Megmentett életem szolgál: hisz remél, szeret.

Mennyben ér véget nemsoká ez a keskeny út,

Meglátom Jézust trónusán, mint dicső fiút.

Dicsfénye betölti lelkem, s ez elég,

Örökre Ő marad nekem a Kezdet és a Vég.

Isten áldásával.