Hozzá kiálts

K

övetésre méltó, ahogyan a zsoltáros indítja a napot, „Hozzád kiáltok” (119,145-160). Mi is indítsuk így a hetet és mindennapunkat. Az író arra törekszik, hogy megelőzze a hajnalt és elsőként köszöntse az Urat. Az Úr könyörüljön, hogy én is erre törekedjem, az Isten elé állás, a hálaadás legyen a legelső egy-egy nap kezdetén. Előzze meg a Hozzá való kiáltás a tenni valók sorát, a saját terveket. Néha bizony nagyon nehéz megelőzni a hajnalt, hiszen a test erőtlenségét, visszahúzó erejét nemcsak a tanítványok tapasztalták, hanem mi is.

A reggeli órákban teljes szívvel tud odafordulni, hiszen még nem zavarja semmi, nem vonják el más teendők gondolatait. Atyánkhoz csakis teljes szívünkkel érdemes odafordulni, mert Ő az egészet meg akarja tisztítani, át akarja hatni lényével. Ha így fordulunk oda, megtapasztaljuk, hogy mi belőlünk is Krisztus természete fog áradni. az Úrral betöltött élet jó illattá fog válni. A jó illat vonz.

A zsoltáros nemcsak belehelyezkedik Isten lényébe és engedi, hogy a menny légköre körülvegye, tehát nemcsak hangulati változást akar, hanem beszélget az Úrral. Sőt, kiált hozzá, vagyis őszintén feltárja előtte a szívét, elmondja a problémáit, és Tőle várja a megoldást. A reggeli csendességnek ez is a szerepe, hogy a ránk váró feladatokat, megoldhatatlannak látszó helyzeteket, a kezébe tegyük és bízzuk Rá a megoldást. Így görcsök nélkül haladhatok utamon. A szabadítás azt is jelenti, hogy mindenütt Rá bízom magam, és nem félek a váratlan helyzetekben sem, ellenséges közegben sem, mert Ő közel van (151). Pál apostol is arról tett vallást, hogy az Úr közel, ami azt is jelenti, hogy itt van, kéznél van, számíthatok Rá.

A 154. versben teljesen Istenre bízza magát, „Pereld peremet.” Tisztában van, azzal, hogy nincs saját igazsága, csak az Úr kegyelmébe bízhat. Gyakran megkísért a gondolat, hogy van valami pozitívum, amit előszámlálhatunk az Úrnak. De, nincs semmi jó az életünkben, egyedül Jézus Krisztusért fogad magához az atya. Áldott legyen Jézus, hogy keresztje által kinyitotta a kegyelem kapuját az én számomra is. Benne feszül még igénkben az az üzenet is, hogy a másokkal fellépő ügyeket is Istenre bízza, nem áll le osztozni, hanem Tőle várja a megoldást.

A következő szó: „megundorodtam” (158), ragadott még meg a zsoltárunkból. Azért mert világosan kimondja, hogy Isten gyermekében a bűn, a gonoszság undort vált ki. Ami korábban betöltötte az életemet, fontos volt számomra, attól most undorral fordulok el. Aki még nem érez undort, korábbi tettei, gondolkodása, szokásai és életmódja iránt, abban még nem született meg a Krisztus. Hiszen Pál apostol is erről tesz bizonyságot: „kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem” (Fil 3,8).

A Zsidókhoz írt levél mai (12,25-29) részében pedig hangsúlyozza, a szerző, hogy becsüljük meg Isten Jézus Krisztusban hozzánk intézett szavát. Vegyük komolyan a Benne kínált kegyelmet, mert csakis Ő általa menekülhetünk meg, az ítélettől. Minden Isten ítélete alá kerül, az egész teremtett világ, benne az ember élete is, csak Krisztusban keresztje által juthatunk a rendíthetetlen országba. Minden megrendül, csak Isten országa nem, és annak polgárai, mert az ő életük el van rejtve a Krisztusban. El vagy-e rejtőzve az Úrban?

Mivel a rendíthetetlen (elmúlhatatlan) ország polgárai vagyunk, nincs más dolgunk, mint hálát adva szolgálni országunk Királyát. Sokan nem tudják hogyan is szolgáljanak, gyengének, idősnek érzik magukat, azonban hálát adni mindenki tud. De, vajon látom-e miért is adhatok hálát?

Hozzám kiálts,így szól az Úr tenéked. Hozzám , ha minden

Elhagyott. /: Megmentelek én, s te majd nevem dicséred.

Hozzám kiálts: Urad vagyok! :/

Isten áldásával.